Volt egyszer egy lány egy kis faluban valahol Bács- Kiskun megyében. Élte a tizenévesek megszokott életét, tanult, barátokat szerzett, biciklizett és próbált rájönni, mivel is szeretne foglalkozni majd az iskola után.
Szeretett rajzolni, festeni, érdekelték az állatok, tájépítésznek tanult, hódokat telepített és nem mellékesen elkezdett fotózni. Ebből a hobbiból aztán lassan főfoglalkozás lett. Kalandozásai során hősünk meghódította Norvégia egyik legzárkózottabb, legtitokzatosabb ifjú fotósának szívét. Együtt bekalandozták Európát Lappföldtől Magyarországig, képeikkel bezsebelték jó néhány tekintélyes nemzetközi és magyar díjat. (Link lásd lent, érdemes megnézni.) Könyvet írtak a National Geographicnek, fotózták az izlandi vulkánkitörést, és még oldalakon át sorolhatnánk a sok tájat, témát, amit kamerájukkal megörökítettek. A Haarberg házaspár azóta is boldogan él Norvégiában, egy mesebeli kis házban az erdő közepén.
oriasi.hu Mikor dőlt el, hogy minden mást félretéve a természetfotózásnak szenteled magad?
HO: Csak azután merült fel ennek a lehetősége, hogy megismertem Erlend Haarberget, a férjemet. Magyarországon nehezen lehet a természetfotózásból megélni, ezért nem láttam lehetőséget arra, hogy a hobbimból hivatás váljon.
Erlend ideális társ a fotózásban is, ezért számomra természetes volt, hogy a doktori tanulmányaim befejezése nélkül kezdjek új életet mellette, természetfotósként.
oriasi.hu Hol jártál utoljára?
HO: Most éppen Izlandon vagyunk, ahol 2010 áprilisától összesen 7 hónapot fényképezünk a szeptemberben megjelenő albumunkhoz. Innen április közepén megyünk majd haza.
oriasi.hu Melyik volt a kedvenc utad?
HO: Nem tudok egyet sem kiemelni, mindegyik útnak megvan a maga szépsége. De ha mégis ki kellene választanom egyet, akkor az olaszországi Gran Paradiso Nemzeti Parkot mondanám, ahol 5 héten keresztül egy menedékházban éltünk 2700 méter t.sz.f. magasságban. Csodás természeti jelenségeknek voltunk tanúi, és a fotózás szempontjából is eredményes volt az út. Nagy kihívás volt ilyen extrém körülmények között dolgozni és nagyon büszke vagyok arra, hogy sikerült jól helytállnom.
oriasi.hu Melyik volt a legrosszabb utad?
HO: Erre sem tudok konkrét választ adni. A természet fényképezése során a legnagyobb nehézséget a kedvezőtlen időjárás okozza, és gyakran kell napokig várakozni a fotózáshoz megfelelő körülményekre. Persze akad egyéb hangulatrontó tényező is, ezek egyikét idén januárban volt „szerencsénk” első alkalommal megtapasztalni. Szeptember végén Izlandon hagytuk a lakóautónkat, és csak január 19-én érkeztünk vissza, hogy folytassunk a munkánkat, azonban amíg távol voltunk, egerek költöztek a kocsiba. Kellemetlen lakótárs az egér egy házban is, de a lakóautóban, ahol gyakorlatilag mindenhova be tudja fúrni magát, maga a rémálom. Két napig takarítottuk az autót, és eddig két egeret fogtunk. Remélem, hogy nincs több, mert egy ideje már az autóban lakunk...
oriasi.hu Legtöbbször extrém körülmények között dolgoztok. Előfordult már, hogy valódi veszélynek voltatok kitéve?
HO: Igen, Olaszországban, ahol majdnem elsodort bennünket egy lavina (közöttünk zúdult le a hegyoldalról). Egyébként csak akkor vagyunk veszélynek kitéve, ha túl messzire megyünk egy-egy kép elkészítése miatt, például nem állunk meg a szakadék partjától 1 méterre, hanem kiállunk a szélére, mert onnan jobb a kilátás...
oriasi.hu Amikor -30 fokban összebújtok a sátorban és napokig vártok egy helyben a megfelelő pillanatra, nem jut eszedbe, hogy elég, hazamegyek?
HO: Korábban még eszembe jutott, azóta már edzettebb lettem a türelem terén. Tudom, hogy megtérül a várakozás, ami a munkánknak egy nagyon fontos része.
oriasi.hu Érezted már úgy, hogy nőként nehezebb a dolgod ezen a pályán?
HO: Nem feltétlenül, és ma már egyre több a női természetfotós. De ha valaki sikeres akar lenni, akkor vállalni kell a néha férfiakat is próbára tevő helyzeteket. Ezenkívül a sok terepi munka és távollét nehézségeket jelenthet a magánéletben. Nekünk Erlenddel szerencsénk van, hogy osztozni tudunk a természetfotós munka örömében, és együtt könnyebb megbirkózni a fotóstúrák során felmerülő problémákkal is.
oriasi.hu Meg lehet-e élni a természetfotózásból és mennyi munkával jár?
HO: Meg lehet élni belőle, de azoknak, akik a marketing területén nem jeleskednek (mint például mi), csak szerényen. Mi a természetfotózást mint életformát választottuk, azaz képeket készítünk, és azok eladásából élünk, igaz, nagyon egyszerűen. Sok természetfotós kurzusok, workshopok, fotósszafarik vezetéséből vagy fotós turizmusból tartja el magát és családját. Ezek a munkák sokkal jövedelmezőbbek, mivel óriási a kereslet ezekre a tevékenységekre; ellenétben a képeladással, amit a neten található ingyenesen felhasználható képek áradata egyre inkább nehezít.
oriasi.hu A hideg helyek iránti vonzódásod megvolt azelőtt is, hogy Erlendet megismerted?
HO: Korábban oda utaztam, ahová olcsón el tudtam jutni. Szerencsémre 1999-ben egy kisebb csapattal jutányos áron bejárhattam Norvégiát. Ezt követően mindent megtettem, hogy visszajussak északra. Először három hónapig kutató munkábanban vettem részt Dél-Norvégiában, majd később ugyanoda visszajutottam doktoranduszként is egy 8 hónapos ösztöndíj keretében. Ezt követően természetesnek tűnt, hogy a férjem oldalán ebben az északi országban telepedjek le.
oriasi.hu Mi a legközelebbi tervetek?
HO: A legközelebbi (azaz jelenlegi) tervünk az, hogy itt Izlandon jó téli táj- és állatfotókat készítsünk a várhatóan szeptemberben megjelenő izlandi albumunkhoz. Már most látjuk, hogy ezt nehéz lesz teljesíteni, mert várakozásainkkal ellentétben a téli Izland inkább csak hűvös, hófoltos vagy szürke, mint zimankós, letisztult és hófehér. Egyelőre türelmesen várjuk, hogy 0 fok alá süllyedjen a hőmérséklet (február közepén...)
Az ezt követő terveink még képlékenyek.
oriasi.hu Van olyan hely, ahová még mindenképpen szeretnél eljutni?
HO: Izlanddal az álmaim beteljesültek, és érdekes módon nem nagyon vágyom Európán túlra. Az elkövetkező években inkább Skandináviában szeretnék új, fotós szemmel különleges helyeket felfedezni magamnak, és ennek megfelelően szerintem a következő könyvprojektjeinknek is Skandinávia lesz a célterülete. Tehát inkább nem utazok távoli kontinensekre, amíg „helyben” (azaz autóval elérhető közelségben) is minden adott jó képek készítéséhez. Nem a távoli tájak vonzanak, hanem az olyan érintetlen természeti területek, ahol nagy valószínűséggel bukkanhatok ismeretlen, váratlan szépségű részletekre. Erre pedig a skandináv partok mentén van a legnagyobb esély.
oriasi.hu Mi lennél szívesen, ha nem lehetnél fotós?
HO: Ezen sokat gondolkodtam/gondolkodom és egyáltalán nem kizárt, hogy amint megkapom a letelepedési engedélyt Norvégiában, visszaülök az iskolapadba és grafikai tervezést tanulok. Ennél sokkal nagyobb ugrás lenne a konyhaművészetben való elmélyülés, bár ahhoz is nagy kedvem lenne...
Orsi a szírten, kattra nő!
További pályázatokon díjazott képekhez klikk ide.
