1936-ban bátyja egy elvált nő miatt lemondott az angol trónról, és így Albert, yorki hercegből király lett, VI.György néven. A királyi családot nagyon megrázta a botrány, éppen akkor, amikor a közelgő háború egyre fenyegetőbbé vált.

Abban a testvérben, aki lemondott, minden együtt volt, hogy a nehéz időkben vezessen egy birodalmat, gyermekkora óta készült a szerepre. Aki utána jött, híján volt ezeknek az uralkodói tulajdonságoknak, sosem tört ilyen babérokra, talán rémültebb volt a rá váró feladatoktól, mint összes minisztere. Végül olyan sikerrel tette a dolgát, ami az igazán nagy angol uralkodók sorába emelte őt. Okos diplomáciai döntésekkel, bátorságával hamarosan a hazafiság és hősies ellenállás példája lett. Legendák szólnak arról, ahogy György és családja állták a sarat a londoni bombázások alatt, együtt nélkülöztek a néppel, uralkodói kiváltságaikat félretéve, még a harcokból is kivették részüket. Az angolok pedig rajongtak értük.

Abban, hogy a félénk és lelkileg meglehetősen sérült fiatalemberből nagy és bölcs király lett, fontos szerepet játszott felesége, Erzsébet. Régi nemesi család tagja volt, elsősorban mint feleség és anya működött férje oldalán. Haláláig a Queen Mum volt a legnépszerűbb tagja a királyi családnak. A könyv tanúsága szerint az ő ötlete volt, hogy dadogó férjét összehozza egy önjelölt ausztrál nyelvésszel.

Lionel Logue

A király beszéde című könyv a nagysikerű film után született, mintegy kiegészítésként. A nyelvész, Lionel Logue unokája, Mark Logue írta, Peter Conradi író segítségével, korabeli és hiteles naplók, feljegyzések, levelek, újságcikkek és beszámolók felhasználásával. Már a film készítésében is segítettek, talán akkor fogant meg a regény gondolata.

Aki a film eseményeit szeretné viszontlátni a könyvben, csalódni fog. Kicsit olyan ez, mint az Ébredések című film után elolvasni a könyvet, ami egy száraz és precíz orvosi napló. A filmnek az a dolga, hogy szórakoztasson, drámai csúcspontokat, katarzist teremtsen, könnyeket csaljon a szemünkbe. A könyv a tényeken túl legfeljebb érdekes anekdotákkal szolgál.

VI.György

Akit viszont érdekel az angol történelem és kultúrtörténet, annak igazi csemege lesz A király beszéde. A könyv bemutatja a szereplőket, történeti hűséggel, pontos jellemrajzokkal, kitérve Erzsébet és Logue kapcsolatára, Logue életútjára, a második világháború időszakának izgalmas leírásával. A kor politikusai, közéleti szereplői is megjelennek, megtudjuk például, hogy a királyi beszédek azért nem mehettek felvételről, mert Sir John Reith, a BBC nagyhatalmú igazgatója ragaszkodott az élő adáshoz. (Ő az a Reith, akit a Csengetett Mylordban Sir Meldrum csak úgy jellemez, hogy aszkéta, aki főtt halat és jeges vizet tálal a vendégének, a fűtést pedig elzárja.) A királyi család tagjairól is sok adalékot kapunk, kiderül, hogy Logue és családja többször karácsonyozott együtt a királyi családdal, illetve elolvashatjuk többek között azt a meleg hangú levelet is, amelyet férje halála után Erzsébet írt az ausztrálnak.

Logue tehát kikúrálta a királyt a dadogásból, önbizalmat öntött belé, haláláig barátja és tanácsadója lett, ami nem kevés, habár a szlogen, miszerint „megmentette a monarchiát” talán kissé túlzó. A beszédhiba leküzdésénél sokkal nagyobb szenzációt jelentett maga a tény, hogy Bertie és Erzsébet ilyen tartós és mély barátságot ápoljon egy ausztrál serfőző fiával.

„ Egyszer egy sznob szomszéd kurta levelet küldött Logue- nak, hogy látogatója a jövőben ne parkoljon az ő háza előtt. Az ausztrál azt válaszolta, hogy majd szól a királyi hercegnek, hogy máshol állítsa le a kocsiját. A hangnem azonnal megváltozott: „Ó, ne, ne, a legnagyobb örömömre szolgálna, ha őfelsége továbbra is előttem méltóztatná hagyni az autót!”

Gabo, 2011 Bihari György