Mike Skinner, a szigetországi barkács hip-hop kishercege, már előző lemeze előtt emlegette: az ötödik album után lehúzza a rolót. Itt az ötödik, és Skinner szavatartó ember. A Computers and Blues-t elhallgatva kezdhetünk sajnálkozni,hiszen a brit urban –pop szcéna meghatározó alakja , megadta a módját a búcsúnak.
Az első két mesterművet (Original Pirate Material 2002; A Grand don’t Come for Free 2004) követően jött egy harmatgyenge, útkereső, ám zsákutcába hajtó album ( A Hardest Way to Make an Easy Living), majd egy jobb, „érzelmesebb”, de a kezdeti klasszis teljesítményt meg sem közelítő formagyakorlat.(Everything is Borrowed, 2008)
Sokan a végére egy best of.. alibit tartogatnak, de nem úgy Mike. Ő egy meglepően erőteljes csapatással zárja a pályaívet, a február 7-én megjelent C.a B. album gyönyörűen foglalja össze a szószátyár „cockney” srác szellemiségét. Az album a kezdetekkor megszokott lendülettel hömpölyög, íves R'n’B betétek és üveghangú szólisták helyett, minimál techno-kütyük és kellemes hangzású kórusok kísérik a régi „flow”-val karatyoló Skinner-t.
Abszolút pozitív, jó hangulatú elköszönés ez, gyenge pontot kifejezetten nehéz találni rajta. Az első öt szerzemény egyenletesen domborítja a The Streets erényeit, sőt a klippes single (Going Through Hell) hangulata szokatlanul tökösre sikeredett, egészen Jay-Z-s a kép. A csajozós Roof Your Car is remek, a mostanság filozofálgatós kedvű Mike torzított vokállal párosul és variál a Puzzled by People-ben, ami szintén pöpec darab. Finom érzelmeskedés a Blip on a Screen-ben, majd remek soul alapokon gördül tovább a vaker, a kissé sablonos, de legalább rövid Those that don’t know-ban. A dalok tömörsége egyébként kifejezetten jó hatással van a Computers and Blues hangzására , a leghosszabb dal sem éri el a 4 perces játékidőt.
A kötelező nyáladzás kimerül két dalban (Soldiers, We can never be friends),majd jöhet a búcsúbuli, az album utolsó harmada méltó zárása a The Streets kalandnak.
Az OMG és a Trying to kill M.E. felszabadult dallamvilága ismét kellemes perceket okoz, -ebben a szegmensben érezni leginkább az első lemezek szimplaságának szépségét- majd egy rövid seggrázás erejéig diszkózunk ( Trust Me) és végül zárul a mókatár (Lock the Locks), minden különösebb felhajtás nélkül.:
"I'm packing up my desk/Put it into boxes/Knock out the lights/Lock the locks and leave."
A The Streets 10 éven át a modern brit popipar legszebb perceit okozta, és a középen begyengült karrier végül remek lezárást kapott.
Mike csupán 32 éves, és mivel ezután már pár éve futó rövid- ,doku- és játékfilmes karrierjére kíván koncentrálni, mi továbbra is rajta tartjuk a szemünket.
