A 2010-ben kiadott (és általam olvasott) könyvek közül öt olyat választottam, amik a szívemhez a legközelebb állnak. A Top 5-ben nincs orosz vagy kelet- európai író, nincs nő, és sajnos magyar szerző is csak egy. Ez most így alakult. Alant a lista, jó olvasást kívánok!
5. Csabai László: Szindbád a detektív (Magvető Kiadó)
Divat lett a múlt században játszódó krimi, ezek közül azonban kiemelkedik Csabai László és Szindbád. Nem a Krúdy hős, habár a regény kora és a főhős személye sokszor idézi az ő szellemét is. Csabai László Szindbádja az Ezeregyéjszaka nagy utazójáról kapta nevét. Gyermekkorát Bagdadban töltötte, most Nyárligeten detektív. Az ő nyomozásainak hol lazán, hol szorosabban összefűzött történeteit olvashatjuk a könyvben. Izgalmas bűnesetek, meglepő megoldások, sok kultúrtörténet, keleti anekdotákkal fűszerezve. A két világháború közti Magyarország életének korhű leírását kapjuk, krimibe ágyazva. Egyfelől szórakoztató, ugyanakkor meg is dolgoztatja az ember agyát.
„Szindbád mindent alaposan megvizsgál, az ágy alá is benéz, aztán ráfekszik.
– Tud szoknyában mozogni? – kérdi Elvirától.
– Mármint olyankor? Olyankor nem szokott rajtam lenni, hacsak a vendég direkte…
– Vetkőzzön, legyen szíves – utasítja.
Elvira elpirul, s meglepett, de „hát a férfi mégiscsak mind egyforma” mosollyal nekilát. A korzettnél tart, mikor a detektív leállítja.
– Mit művel?! Csak a szoknyát!
Elvira gyorsan magára kapja slingelt alsószoknyáját, ingecskéjét.
– A gróf hogy feküdt?
– Mint most a felügyelő úr! Végig meg sem fordult, olyan kényelmes fajta…
– Maga hogy csinálta?
– Ééén? Hát… nem is figyeltem, ahogy szoktam, ahogy mások is szokták.
– Mások nem érdekelnek.
A nő morzsolja tenyerét, nem gondolta, hogy egyszer valaki tanulmányozni fogja ténykedését.”
4. Edgar Lee Masters: A Spoon River-i holtak (Európa Kiadó)
.
Edgar Lee Masters 1915-ben robbant be az amerikai irodalomba ezekkel a versekkel, és egy csapásra világhírű lett. Amit előtte vagy utána írt, arra senki sem emlékszik, de ez a kötet páratlan a maga nemében. Magyarországon 1970-ig kellett várni Gergely Ágnes fordítására, akkor elkapkodták, a könyv alig volt beszerezhető. Régóta esedékes adósságot törlesztett az Erópa kiadó, amikor 40 év után újra megjelentette a Spoon River-i holtak antológiát.
Sírversekből ismerhetjük meg egy vidéki amerikai kisváros mindennapi életét, ahogyan a halottak egykor éltek, szerettek, dolgoztak, perlekedtek és végül meghaltak. Alapmű, igazi klasszikus, ugyanakkor ma is élvezhető, modern szemléletű versciklus.
Barney Hainsfeather
Hogyha a Peoriába menő túristavonat,
mondjuk kisiklik, esetleg ép bőrrel megúszom-
de biztos, hogy megúszom ezt a helyet.
Igenám, csakhogy leégett, engem meg fölcseréltek
John Allennel, őt küldték el a chicagói
zsidó temetőbe,
engem meg ide John helyett, ezért nyugszom itt.
Épp elég volt ebben a városban rőfösüzletet nyitni,
de hogy az embert ide temessék- nebach!
3.Patrick Ness: Kés a zajban (Vivandra Könyvek)
2. David Gilmour: Filmklub (Athenaeum 2000 Kiadó)
Mi tehet egy apa, amikor kamasz fia elveszíti minden érdeklődését az iskola iránt? Jesse Gilmour szülei elváltak, és amikor az amúgy rendes fiú egyszer csak elkezd látványosan nem tanulni, lógni, az anya átadja a gyeplőt az apának, mondván ”most egy férfira van szüksége”. Néhány kudarcba fulladt kezdeti próbálkozás után Gilmour felajánlja a fiának, hogy költözzön hozzá egy évre. Ez alatt nem kell iskolába járnia vagy dolgoznia, azt csinál, amit akar. Két feltétele van csupán- Jesse nem drogozhat és minden héten meg kell néznie három filmet az apjával.
Miközben a filmtörténet nagy alkotásait veszik sorra, megismerik egymást, sokat beszélgetnek az élet fontos kérdéseiről, elsősorban a nőkről és a szerelem kínjairól. Gilmour beletörődik fia rapper szárnypróbálgatásaiba, Jesse pedig lassan felismeri, hogy az intézményes oktatás szükséges, sőt olykor egész érdekes is lehet.
Gilmour, filmkritikus lévén érti a témát, de okosan elkerüli a mesterkélt, filmesztéta szövegelést. Egyszerűen csak remek beszélgetéseket olvashatunk filmekről, ahogy azt szeretjük.
Az önéletrajzi regény szórakoztatóan, könnyed stílusban, de nagyon őszintén meséli el egy apa küzdelmet a fiáért, aki még nem tudja magáról, hogy nagy dolgokra hivatott, egyedülállóan tehetséges, eredeti és kivételes. Mint minden gyerek.
„De mi van, ha mégsem nekem van igazam? Ha Jesse mégsem robban be egyik napról a másikra az alagsori vackából a nagyvilágba. Mi van, ha miattam fogja elcseszni az életét a félreértelmezett liberalizmus jegyében, ami ránézésre nagyon vonzó perspektíva, de valójában csak arra jó, hogy semmittevésre ösztönözze a haszonélvezőjét? Újra megjelent előttem az a bizonyos taxi, amint lassan araszol végig a University Avenue-n, egy esős éjszakán. Éjjeli műszak. Jesse, a sofőr, a non- stop szendvicsbár törzsvendége. „Hello, Jesse. A szokásosat? Azt mindegyik szereti.”
1. Cormack McCarthy: Az út (Magvető Kiadó)
Számomra egyértelműen az év könyve. Az út kimeríthetetlen témájáról kevés ilyen jó regény született.
Valamilyen ember által előidézett világégés után vagyunk kb. tíz évvel. A föld lényegében elpusztult, nincs növényzet, sem állatok. Egyéb élelem híján a szürke, fagyos hamuvilágban a túlélő embereknek nem maradt sok választásuk- az erősek vadásznak, a gyengék menekülnek előlük. Apa és fia, a jók, a tűz hordozói, ahogy magukat nevezik, délre tartanak, ahol talán melegebb van, ahol talán van még valami. Menekülnek az éhezés, a kihűlés és a kannibálok elől. Van egy pisztolyuk, két golyóval, arra az esetre, ha elkapják őket. Az anya feladta, öngyilkos lett, mint sokan mások.
Cormack McCarthy szikár, sallangmentes mondatai beleégnek az ember agyába és nem eresztik. A leírhatatlan, még a filmvásznon sem megjeleníthető borzalmak tényszerű leírása szinte sokkoló. Amikor nem maradt semmi, már csak a legalapvetőbb kérdések megválaszolása van hátra. Van-e Isten és lélek? Érdemes- e egyáltalán élni, milyen áron és miért? Vagy kiért?
„Lehet, hogy valahol másutt még élnek emberek.
Hol másutt?
Nem tudom. Akárhol.
Úgy érted a földön kívül?
Igen.
Nem hinném. Akárhol másutt nem tudnak életben maradni.
Még akkor sem ha el tudnak oda jutni?
Akkor sem.
A fiú félrefordította a tekintetét.
Mi van? kérdezte a férfi.
A fiú a fejét rázta. Nem tudom mit csinálunk- mondta.
A férfi válaszolni akart valamit. De végül inkább hallgatott. Nemsokára mégis így szólt: Élnek még emberek. Élnek még valahol emberek és mi megtaláljuk őket. Majd meglátod.”
