Megyünk nyaralni. Nincs ebben semmi csoda, másokkal is megesik. Nem is olyan rossz dolog. Sőt. A nyaralásnak viszont van egy kellemesnek legkevésbé sem nevezhető hozadéka, a PAKOLÁS.

Arra konkrétan nem emlékszem mikor volt az első olyan alkalom amikor már nem anyám cuccolt a sporttáskába (kisiskolásként valamiért még ciki volt a bőrönd) arra viszont határozottan igen, hogy olyan alkalom szinte soha nem fordult elő, hogy ne hagytam/tunk volna otthon valamit. Kinek nem volt még olyan álma, vagy játszott el a gondolattal, hogy egy darab hitelkártyával és némi kézipoggyásszal nekivágni a nagyvilágnak, hogy  aztán ami tetszik az tetszik alapon, ráadásul kerül amibe kerül töltődjön fel az otthon hagyott nagy koffer.

Mondom megyünk nyaralni ( 2 felnőtt+2 gyerek, kocsival, apartmanba ) és egyre sűrűbben tesszük fel magunknak a kérdést: Mit vigyünk? Az élelmiszereket nem számítva próbáltam összeállítani néhány alaptípust a tapasztalatok, látottak alapján.

A tervező típus az indulás előtt legalább már egy héttel gondosan listát készít. Jó esetben elég csak egy füzet kitépett lapja, alaposabbak egészen biztos ehhez is excelt használnak. A leleményesebbje a listát mágnessel a hűtőre tűzi, hogy amikor bevillan egy-egy jó ötlet, vagy elfelejtette darab akkor azt felvezesse.
Szóval készül a lista: Hány napra megyünk "szorozva" alsóneműk, felsőruházat, mi van ha rossz idő lesz? Cipő? Papucs? És ha hegyet is mászunk? De mi van ha este egy buliba is elvetődünk? Törölközőt mennyit? Ahova megyünk ott adnak-e? Aztán jönnek a piperék. Minden kategória szépen töltődik. Aztán amikor elérkezik a nagy bepakolás napja a lista kikerül a mágnes szorításából és szisztematikusan, pipákkal ellátva kerül minden felvezetett darab a megfelelő helyre a bőröndben.

Akik nem ekkora tervezők, de mindenképpen szisztematikusak, azok elhagyják a papír alapot s a lakás egyik végéből elindulva térképezik fel a szükséges holmikat. Kezdve a gardrób szekrénytől egészen a fürdőszobáig, így aztán a lakás minden pontját bejárva nagy a valószínűsége annak, hogy nem marad otthon semmi. Aki persze nem túl jó a hirtelen meghozott döntésekben az könnyen beleeshet abba a csapdába, hogy túl sok mindent készít össze, így aztán a kör végére a világ össze bőröndje sem lesz elég az induláshoz.

Vannak aztán az ad-hoc pakolók akik tudják ugyan hogy utazás van, sejtik, hogy kell ez is meg az is, de csak az indulás pillanatát megelőző néhány órában eszmélnek: össze kell csomagolni. Az ilyen pakolók dolgoznak a legnagyobb hibaszázalékkal. A kapkodás nem jó dolog, nem engedi átgondolni a dolgokat. Valami tuti kimarad, mert olyan nem létezik, hogy a turistabusz motorjának  felbőgése előtt 120 perccel minden eszünkbe jusson, amire majd 700 kilométerrel odébb szükségünk lesz. Tapasztalataim szerint az ilyen utazók poggyásza a legkisebb, minimális szükségletek, ami meg nincs a helyszínen azt vagy beszerzik helyben, vagy nagyvonalúan túllépnek rajta.

A fentiek persze variálhatók: ad-hoc excel, szisztematikus rohanás, netán amolyan csipegetős módszerrel innen is onnan is egy kicsi.

Nem létszükséglet, de mi mindig viszünk

Egy jó könyvet sosem árt bekészíteni, a keresztrejtvényt, ami a nyaralás elengedhetetlen kelléke úgyis a helyszínen szerzi be a belföldi nyaraló. Zseb, vagy táskarádió. A  Bumeráng görög változata még "viccesebb". Szúnyog riasztó, mert olyan nincs, hogy szúnyogok ne lennének. Társasjáték, kártya, labda, frisbee nem csak a gyerekek miatt.

És Te? Hogy pakolsz? Mit viszel?