The Black Rebel Motorcycle Club – Beat The Devil’s Tatoo
Marlon Brandonak, A vad című filmjéből csórt név, és a szigorúan vett dresszkód (sötét bőrjakó, sötét farmer) ellenére a Black Rebel Mororcycle Club mindig is inkább vagány volt, mint kemény. Már a debütáláskor (2001-BRMC) kiderült, hogy a komor körítés, a fekete-fehér lemezborítók és a hasonló szellemben fogant promóciós fotók ellenére, a farzsebbe mégsem egy húszcentis halef, hanem nyelesfésű van.
A lemezeken pedig garázsosra koszolt rock and roll, és blues-os pszichedélia. De – kaliforniai létükre - a szigetország prolizmusával és a középnyugat tábortüzes balladáival sem állnak hadilábon. Mindez védjegyszerű gitárfüggöny mögé, illetve elé pakolva. Mikor hogy.
A 2010-es Beat The Devil’s Tatoo, a fenyegető de inkább glam-rockos címe ellenére egy igazi BRMC retrospektív (a régi vinileket idéző, ízlésesen műkoptatott borítóval együtt). A korábbi öt stúdiólemezből kotyvasztott gulyáságyú (a 2008-as Effects Of 333 című 55 perces instrumentális szívatás most nem ér).
A címadó felütés, egy Woodstock-kompatibikis hippi himnusz, keleties ízekkel. A Conscience Killer egy punkos gitárnyüstölésbe torkolló arénázás, ipari felhangokkal, a War Machine pedig egy ízesen torzuló legális hallucinogén. De akad a – blogon is tárgyalt - Blitzen Trapper-el kísérteties hasonlóságot mutató, harmonikás alt. country is (Sweet Feeling). Továbbmegyek, a The Toll még a hazai skanzen-country kiválóságainál sem verné ki a biztosítékot. A két-három üresjárat ellenére is tartalmas, de főleg fickós lemez, amit mopeden sem ciki hallgatni. Max életveszélyes
