1987-et írtunk amikor előre megfontolt, pénzszerzési szándékkal nyári diákmunkát vállaltunk V. "Gusztival" és D. Szabival. Bácshús, szárazáru raktár. Só, őrölt pirospaprika és rengeteg szója granulátum. Ezeket mozgattuk reggel hattól délután kettőig T. Imre nyugdíjaskorú láncdohányos óvó szárnyai alatt. Aki pedig jól viselkedett bélyegezhetett ebéd jegyet vagy bebocsátást nyerhetette a virslikészítés szentélyébe.
Jaj, bár ne láttuk volna.
Jaj, bár ne láttuk volna.
A látvány furcsmód egyáltalán nem egyezett azzal amit Zilahy Ágnes, 1892-ben kiadott Valódi Magyar Szakácskönyvében olvastam:
"Egy kiló marha felsárpecsenyét tegyünk deszkára és fakalapácscsal zuzzuk egészen széjjel. Az összetörés közben a hus közül kiválik minden eres rész; csupán a szép tiszta törthust kell felhasználni és ehhez a hushoz vagdaljunk meg, jó apróra negyed kiló fehér sósszalonnát. Ezt a szalonnát a hussal gyurjuk nagyon jól össze és tegyünk bele egy kávéskanálnyi tört borsot. Két czikk foghagymát zuzzunk széjjel, tegyük fél pohár vizbe, azután ezt a vizet szitán szûrjük átal a szalonnás husba. A hust illõleg (jól) megsózva, gyurjuk össze a vizzel. A használható belek tisztitásával foglalkozó hentestõl vegyünk pár méter hosszu tiszta, (virslinek való) juhbelet. A belet huzzuk fel a kolbász-töltõ bádog-szerszám vékonyabbik csövére és ugy töltsük meg a virslinek való hussal. Miután egy araszos hosszuságu hurt telenyomtunk hussal, a belet csavarjuk meg párszor és igy folytassuk a töltést mindaddig, a mig az utolsó arasznyi bélt is megcsavarván, tele töltöttük. Ha a hust mind feltöltöttük, kössük be a virsli végét czérnával, hogy a leve ki ne fusson. Tegyük a virsliket kéménybe egy félóráig füstre. Mikor a füstrõl leszedtük azonnal meg lehet fõzni. Reszelt tormával kell asztalra adni."
Inkább hasonlított a Wikipédia idevágó cikkejére:
A virsli a vörösárufélék családjába tartozó, pépesítéssel készülő húskészítmény. A húspéphez különféle változatos adalékokat, állományjavítókat adnak. Mivel az alapanyag sokszor nagy mennyiségben tartalmaz rossz minőségű húst vagy nyesedéket, néhány évtizede a fehérje arányát szójakészítményekkel szokták helyreállítani. A pépet birka belébe, vagy műanyagból készült utánzatba töltik, gyakran füstöléssel tartósítják. A pépesítésnek köszönhetően a végtermék egységes szerkezetű és színű.
Na jó, el nem rettentem, imádtam a virslit előtte is és szeretem azóta is, amióta kavargó üstben látta azt a sejtelmes színű, pépes masszát, amiből aztán pillanatok alatt lett fogyasztható "terméket".
A majálisok és szilveszteri bulik elengedhetetlen harapni valójának története egészen 1805-re nyúlik vissza, ekkor készítette el ugyanis először a bécsi virslit vagy másnéven a bécsi-frankfurtit egy Johann Georg Lahner nevezetű hentes (kép fentebb), aminek sikere olyan nagy volt, hogy állítólag még magának II. Ferencnek is a kedvenc ételei közé tartozott. (A történetről bővebben itt) Sőt a feljegyzések szerint Franz Schubert és Johann Strauß is ipar mennyiségű fogyasztónak számított.
Kerestem veszettül, de arra vonatkozólag semmiféle írásos lenyomatot nem találtam, hogy kik a 21. század nagy evői. (OK! Természetesen Bud Spencer és Terence Hill azok, de az ugye mozi...ki tudja, hogy a valóságban nem útálják-e?)
Így marad a jóhiszemű feltételezés, hogy: Az Oasis fiúk minden koncert előtt 2-2 pár frankfurtival melegítenek, Tommy Lee Jones a forgatások szünetében állati pipa lesz, ha nem jut hozzá napi "robbanós" adagjához, arról nem is beszélve, hogy az AC Milan komplett csatársora a félidőben füstlivel regenerálódik.
A képen egy rajongó...
Népszerűségének hála, nincs húsüzem, amely ne próbálkozna meg a gyártásával. Meg ugyan nem számoltam soha, de csak a T-ban egészen biztosan minimum 40 félét tartanak s mára már nem csak a gyártók, de az ízesítések között is válogathatunk bőven: Füstli, Sajtli, Klasszikus...gazdaságos...műbeles, pucolt...robbanós, bécsi, frankfurti...s a sor végtelen, csakúgy mint a virslire alapozott más ételek sora.
Személyes kedvencem -a sima mustáros és a hot-dog mellett (utóbbira külön postot szánunk majd)- a kelt tésztába göngyölt sütőben sült változat. Isteni!
A majálisok és szilveszteri bulik elengedhetetlen harapni valójának története egészen 1805-re nyúlik vissza, ekkor készítette el ugyanis először a bécsi virslit vagy másnéven a bécsi-frankfurtit egy Johann Georg Lahner nevezetű hentes (kép fentebb), aminek sikere olyan nagy volt, hogy állítólag még magának II. Ferencnek is a kedvenc ételei közé tartozott. (A történetről bővebben itt) Sőt a feljegyzések szerint Franz Schubert és Johann Strauß is ipar mennyiségű fogyasztónak számított.
Kerestem veszettül, de arra vonatkozólag semmiféle írásos lenyomatot nem találtam, hogy kik a 21. század nagy evői. (OK! Természetesen Bud Spencer és Terence Hill azok, de az ugye mozi...ki tudja, hogy a valóságban nem útálják-e?)
A képen egy rajongó...
Népszerűségének hála, nincs húsüzem, amely ne próbálkozna meg a gyártásával. Meg ugyan nem számoltam soha, de csak a T-ban egészen biztosan minimum 40 félét tartanak s mára már nem csak a gyártók, de az ízesítések között is válogathatunk bőven: Füstli, Sajtli, Klasszikus...gazdaságos...műbeles, pucolt...robbanós, bécsi, frankfurti...s a sor végtelen, csakúgy mint a virslire alapozott más ételek sora.
Személyes kedvencem -a sima mustáros és a hot-dog mellett (utóbbira külön postot szánunk majd)- a kelt tésztába göngyölt sütőben sült változat. Isteni!
Te szereted?