A címből adódóan kézenfekvő lenne hogy ezúttal a – blogon is nemrégiben tárgyalt – rettenetes hazai díjátadó szereplőin verjük el a port, viszont a Darwin-évforduló is ugyanilyen remek apropót szolgáltathatna a témában.
Az alábbi négyesfogat, az alfa-hím pozíciótól megfosztott rajzfilmfigurától, a „zsinegezett" félmajomig terjed. Közte pedig kettő anatómikus kritériumoknak is megfelelő példány.
A Hanna-Barbera páros agyából kipattant főemlős, Mr. Peebles kisállat-kereskedésének kirakatában tengeti életét. Eredettörténet nuku, viszont Magilla már az első epizód nyitó képsorában a hintaszékben ringatózva tévézik. Az alkalmi barátokkal való bandázás pedig rendszerint az objektum elhagyásával veszi kezdetét.
Egyébként meg – ahogy a nóta is mondja - ír. olvas, beszél... A tetejébe nadrágot hord, keménykalapot és hozzá passzoló csokornyakkendőd visel. A fajtaidegen életmódot szemmel láthatóan élvezi, bár az egysíkú főleg banánra épülő - táplálkozás és a medencét ill. csípőcsontot rendkívüli igénybevételnek kitevő kétlábazás már három évad után betette a kiskaput.
Az 1964-67 között sugárzott Gorillának egyébiránt átjárása volt Maci Laci-hoz, Foxy Maxi-hoz és vica-versa.
Szerencsére a tucatnyi feldolgozást megért swinges főcímdal ("Gorilla for Sale") pofás magyar fordítást kapott és a sorozatcím is megúszta a majmos kínrímeket...
Cheeta: A majomember házőrzője csimpánzként törzskönyveztetett. Hazája pedig egy zanzásított Afrika, egy buja skanzen-dzsungel kipingált kannibálokkal, gumikrokodilokkal, oroszlánokkal, elefántokkal, iparilag gyorsított orrszarvúkkal és egyéb vadállatokkal.
Cheeta főállásban hírvivő és vészjelző funkciót tölt be, de nyugalmi időszakban előszeretettel csapolja az elcsigázott szafaristák élelmiszerkészletét, vagy Tarzan élete párját szekálja.
Mindezt – Magillával ellentétben - az evolúciós kritériumok szigorú szem előtt tartásával.
Azaz szó szerint majomkodik.
Ugrál, hónaljt vakar, pofákat vág és nem mellékesen megvalósítja az autentikus szerszámhasználatot. Nyílván. A formális logika is azt diktálja hogy egy igazi csimpánz csupasz seggel, grimaszolva váljék közönségkedvencé és mutassa meg földinknek, az egykori olimpikonnak, hogy mi fán terem a method acting!
A legtöbb Tarzan filmben szereplő példány idén tölti a 77-et, amivel bizony jócskán lepipálja a fajtársakat, no meg a magyar átlagot...
A növekedési hormon túltengése nemcsak csontszerkezeti rendellenességet, (ún. gigantizmus) hanem a növényevő életmód részleges feladását és látványos ideggyengeséget eredményezett. Utóbbiban persze legalább anyira ludasak lehetnek a jura-kor istencsapásai illetve az épkézláb partner hiánya. Az áldozati szüzek csontocskái által okozott bélelzáródásról jobb nem is beszélni.
A szöke hölgy végül belőle is kihozza a hardcore macsót, amely a digitális technikának köszönhetően az emocionálisra vett 2005-ös verzióban csúcsosodik, de szó se róla, anno Jessica Lang látványa is szépen megizzasztotta a hidraulikát.
Az eredeti 1933 –as film pedig az aránytévesztések és a stop-motion darabosságával együtt az egyetemes kultúra része. Az Empire State Buildingen hadonászó óriásgorilla látványa pedig még egy Motorhead pólóval is felveszi a versenyt...
Hakapeszi Maki:
Nekünk a témában csak egy félmajomra futotta. Pontosabban egy makira. Ráadásul a fröccsöntött, tyúktestű, fejnehéz fajtából.
A konok anatómikus torzulásokat ellensúlyozandó, Hakapeszi csavaros, már-már Colombo-i észjárással áldatott meg. Állandó baleknak pedig menetrendszerűen érkezett „Hiszékeny Úr". (Szuhay Balázs) akitől eleinte még kijárt a „majom úr" megszólítás, de az émelyítő mennyiségű táblás csokoládé kicsalása után már a kis jószág testi épsége forgott kockán. A nyíltan gyerek/népnevelő célzattal készült epizódok végére aztán segítség is befutott Móka Miki (később Misi) képében.
A marionett mozgatása Kemény Henrik nevéhez fűződik és így már az is világos hogy a nyíltan hasbeszélő figura miért is Vitéz László hangján tetszeleg...
