A nagy rehabilitáló páros után (QT-Rodriguez)-a bálnamentők mintájára- most Darren Aronofsky (Pi, Requiem for a Dream, The Fountain) rendező tűzte zászlajára a "Save Mickey !" feliratot.
Az öntörvényű direktor az artisztikus ösvényt elhagyva körbekalapozta a műpártoló pénzeszsákokat, hogy összehozza lecsúszott pankrátora történetét és az egy pillanatig sem kérdéses, hogy a mű egyetlen múzsája, célja és lényege maga a főszereplő Mickey Rourke (Randy).
Randy "The Ram" Robinson (Mickey Rourke) a 80-as évek Hogan beütéses csillámló pankrátora "zs" kategóriás bohócként tengeti a perifériára szorultak minden nyűgével teliszőtt életét. Nem hibáztat senkit, nem merül önsajnálatba, teszi amihez ért, külvárosi tahók előtt erőlködik a ringben.
A történet tálalása hibátlan: dauer-rock, trailer park, kupleráj és edzőterem, ezek Randy életének alapelemei. Na és ott van még Cassidy, a kikopott go-go girl (Marisa Tomei), aki alkalomadtán kisebb juttatásokért táplálgatja a Randy-ben pislákoló gyengéd érzelmeket.
Aronofsky telibekapja a pankrációs életérzést, betekintést nyerünk a létező legprimitívebb szórakozató műfaj kulisszái mögé, amolyan Boogie Nights módra.
A szénné kokszolt főhősünk szőkére festett sörényével otthonosan mozog ebben a kamu cirkuszban melynek berkein belül tisztelet és halovány dicsfény övezi.
Mickey Rourke és Darren Aronofsky
Mickey Rourke példás felsőteste és elképesztő, maszkszerű ábrázata nagyon hatásos kelléknek bizonyulnak, a kiöregedett oroszlán image The Wrestler igazi puskapora. A rendező szigorúan betartja az amerikai drámák szabálykönyvének minden passzusát, panel-panel hátán, de a medvecsapdákat mégis sorra elkerüli, őszinte, lecsupaszított karakterábrázolása, színészei pontos ismerete emeli a tucat filmek bűzös mocsárvilága fölé. Legatyásodott vetődőművészünk egy brutális fakír-show-t bevállalva aztán ízelítőt kap milyen érzés ha a Baumax-ból véletlenszerűen válogatott kellékekkel verik bucira az embert (szigorúan felnőtteknek), melynek folyományaként el is tanácsolják a pályától.
Innentől aztán reped a szív, Randy élete romjain botorkálva próbál a felszínen maradni, kétségbeesetten keres lelki menedéket kapcsolatfoszlányai toldozgatásával, kitárulkozását Mickey Rourke megrendítő alakítása teszi emlékezetessé. Az alkotói szándék egyértelműen a "Mickey Rourke koncepcióra" épül, a "tour de Rourke" beharangozó dumák teljességgel helytállóak. Aronofsky bátran felvállalja a szirupba hajló epizódokat is ami egy ilyen történet esetében nem is okoz kényelmetlenséget, hiába ami szép, az szép.
Bónusznak ott van még a bájos Marisa Tomei meggyőző asszisztálása és Springsteen betétdala, a hozzávalók összeválogatása tényleg remekül sikerült.
Az öntörvényű direktor az artisztikus ösvényt elhagyva körbekalapozta a műpártoló pénzeszsákokat, hogy összehozza lecsúszott pankrátora történetét és az egy pillanatig sem kérdéses, hogy a mű egyetlen múzsája, célja és lényege maga a főszereplő Mickey Rourke (Randy).
Randy "The Ram" Robinson (Mickey Rourke) a 80-as évek Hogan beütéses csillámló pankrátora "zs" kategóriás bohócként tengeti a perifériára szorultak minden nyűgével teliszőtt életét. Nem hibáztat senkit, nem merül önsajnálatba, teszi amihez ért, külvárosi tahók előtt erőlködik a ringben.
A történet tálalása hibátlan: dauer-rock, trailer park, kupleráj és edzőterem, ezek Randy életének alapelemei. Na és ott van még Cassidy, a kikopott go-go girl (Marisa Tomei), aki alkalomadtán kisebb juttatásokért táplálgatja a Randy-ben pislákoló gyengéd érzelmeket.
Aronofsky telibekapja a pankrációs életérzést, betekintést nyerünk a létező legprimitívebb szórakozató műfaj kulisszái mögé, amolyan Boogie Nights módra.
A szénné kokszolt főhősünk szőkére festett sörényével otthonosan mozog ebben a kamu cirkuszban melynek berkein belül tisztelet és halovány dicsfény övezi.
Mickey Rourke és Darren Aronofsky
Mickey Rourke példás felsőteste és elképesztő, maszkszerű ábrázata nagyon hatásos kelléknek bizonyulnak, a kiöregedett oroszlán image The Wrestler igazi puskapora. A rendező szigorúan betartja az amerikai drámák szabálykönyvének minden passzusát, panel-panel hátán, de a medvecsapdákat mégis sorra elkerüli, őszinte, lecsupaszított karakterábrázolása, színészei pontos ismerete emeli a tucat filmek bűzös mocsárvilága fölé. Legatyásodott vetődőművészünk egy brutális fakír-show-t bevállalva aztán ízelítőt kap milyen érzés ha a Baumax-ból véletlenszerűen válogatott kellékekkel verik bucira az embert (szigorúan felnőtteknek), melynek folyományaként el is tanácsolják a pályától.
Innentől aztán reped a szív, Randy élete romjain botorkálva próbál a felszínen maradni, kétségbeesetten keres lelki menedéket kapcsolatfoszlányai toldozgatásával, kitárulkozását Mickey Rourke megrendítő alakítása teszi emlékezetessé. Az alkotói szándék egyértelműen a "Mickey Rourke koncepcióra" épül, a "tour de Rourke" beharangozó dumák teljességgel helytállóak. Aronofsky bátran felvállalja a szirupba hajló epizódokat is ami egy ilyen történet esetében nem is okoz kényelmetlenséget, hiába ami szép, az szép.
Bónusznak ott van még a bájos Marisa Tomei meggyőző asszisztálása és Springsteen betétdala, a hozzávalók összeválogatása tényleg remekül sikerült.
Mozielőzetes
Aronofsky bizonyítja hogy a hagyományos receptekből is kihozza a maximumot és a díjszezont elnézve a vállalkozás úgy tűnik sikerrel jár, a filmnek köszönhetően talán sikerül egy megbízható kvalitásokkal rendelkező vérbeli karakterszínészt visszacsempészni az élvonalba, a kollégák további szíves felhasználására.
Kapcsolódó likek:
A film hivatalos honlapja | A film imdb.com adatlapja
Kapcsolódó likek:
A film hivatalos honlapja | A film imdb.com adatlapja
