Mint azt tudjuk a filmes mérföldkő faragásban is jártas tesók szabadidejükben futószalagon szállítják a zseniális "hülyéket". Ki ne emlékezne Theodore Donald "Dani" Kerabatsos-ra, Walter Sobchak-ra, a tündöklően tuskó Pete-re és Delmar-ra, Norville Barnes-ra vagy épp Carl Showalter és Gaear Grimsrud fergeteges párosára a Fargo-ból.A No Country for Old Man dicsőséges hadjárata után igen jó ütemérzékkel érkezik a szélső pályán befutó új Coen darab, melyben igen nívós kompánia adja a hülyét 90 percen át. Harsány poénkodás helyett folyamatos szatíra szag lengi körbe a művet, a szereplők minden szava, mozdulata a karikatúra része.
A történet középpontjában egy váratlanul elbocsátott CIA elemző, Osbourne Cox, (John Malkovich) memoárjait tartalmazó CD eltűnése áll, melynek szerencsés- szerencsétlen megtalálói a szimpla baditermi alkalmazott Linda Litzke (Frances McDormand) és Chad Feldheimer (Brad Pitt) gyarló célú zsarolási ügyet kavarnak a gyenge idegállapotú Osbourne háza táján.
Az ügybe belelóg Harry Pfarrer (George Clooney) biztonsági ember aki szorgalmasan kufircolja a szebb napokat látott CIA-és nejét (Tilda Swinton), de ez igazából csak a kezdet. Suta hőseink villámgyorsan keverik a szart, melynek végeredményeként a történet laza szálai olyan sűrű rántást kapnak, hogy a néző illetődötten próbál eligazodni az események szövevényes hálójában.
A Burn After Reading egy könnyfakasztó bolondokháza, a cselekmény lendületes örvénylése a Coen birodalom összes komikus elemét felszínre dobja. A tévedések vígjátékában minden mellékvágánynak jelentősége van és az arcpirítóan bénázó főszereplők szép lassan messze sodródnak a saját maguk által gerjesztett hullámokon.
A gárda remek formában balettozza át a röpke pillanatnak tűnő játékidőt. Brad Pitt a bájos idióta szerepében ugyan nem tud túllépni határain-mimikái, mozdulatai mind-mind ismerősek már valahonnan- de összességében belead apait-anyait a komédiázásba. George Clooney- immáron harmadik Coen filmjében- újfent ragyogóan karakterezik a kertek alatt, kevés színésznek megy ilyen simán a főszerepekről alkalmi és üdítő visszaváltás.
Frances McDormand férje/ura "kezei közt" mindig jól szuperál, ez alkalommal sincs ez másképp, a végtelenül ostoba, plasztikai műtét függő Linda eklatáns példája a csőlátású, önző - a filmben jócskán kifigurázott - kicsinyes nyárspolgároknak.
Frances McDormand férje/ura "kezei közt" mindig jól szuperál, ez alkalommal sincs ez másképp, a végtelenül ostoba, plasztikai műtét függő Linda eklatáns példája a csőlátású, önző - a filmben jócskán kifigurázott - kicsinyes nyárspolgároknak.
A hevesen artikulálva káromkodó Malkovich nekem kicsit sok ugyan, de tény hogy a világ legnagyarcúbb színészeként számon tartott művész úr emeli a műsor fényét, jelenléte az eszement fináléban éri el csúcspontját.
A körbekefélésekkel és vérgőzös epizódokkal flambírozott alapanyag fineszes dialógusokkal tarkított, a szellemes forgatókönyvnél érezhetően vastagon fogott a ceruza.
Az elmúlt évben talapzatra emelt direktor páros a lanyhább vígjátékaikat (Kegyetlen bánásmód, Betörő az albérlőm) feledtetve szórakoztat és végén minden "jótett" elnyeri méltó büntetését.
A nyertesek közt pedig ott vagyunk mi is, lehet nekiülni, megéri...
Bemutató:november 27.
Kapcsolódó linkek:
