Mondom szombati, mert amióta az eszemet tudom, nálunk a bundáskenyér amolyan szombat reggeli csemegeként szerepelt a házi étlapon. Így volt ez akkor, amikor még anno magam voltam kiskorú és most is, mikor már 2 kiskorúval egy fedél alatt.

 

Elterjedtebb receptje szerint a hozzávalók: kenyér (lehetőleg szikkadt), tojás , amiből ha  nincs elég, finoman hígítható tejjel), só. Sütéshez olaj vagy zsír.


A tojást felverjük, enyhén megsózzuk vagy vegetázzuk. A kenyér  nyugodtan lehet szikkadt, kissé száraz, de még szeletelhető, így nem áztatja pillanatok alatt el a tojás. A kenyérszeletek mindkét oldalát megmártjuk a tojásban, utána kevés forró olajban kisütjük. Kb. egy perc alatt megsül. Lehet figyelni, hogy mikorra a „bunda” aranybarna színt kap kész is. (Ezt én mondjuk mindig el is felejtem és elégetem, ergo nem aranybarna, de éjsötét brikett színt kap). Lecsöpögtetés után melegen tálaljuk, így a reszelt sajt (mert mi azzal bolondítjuk/gazdagítjuk) klasszul ráolvad. Hozzá mindenképpen meleg citromostea dukál, ami egyrészt finom, másrészt  savanykás jellege miatt elősegíti a zsíros étel emésztését, ami azért nem utolsó szempont.

Summa summarum...finom, egészen egyszerűen elkészíthető. Olajos/zsíros súlyosan laktató, egész lakás bebüdösítő, igazi "magyaros" étel.

Felmerül a kérdés: Mellette vagy ellene? Én bizony bundás párti vagyok.

 

És Ti? Hogy csináljátok?