Elöljáróban annyit, hogy a hazai forgalmazó kreatívjainak megint járna a kukorica gránát a "frappáns" címadásért, ugyanis a mű hangulatától nem is állhatna távolabb ez a debil módon vicceskedő magyar címválasztás. Ráadásul nagyon bosszantó,hogy a filmnek nemcsak az üresen tátongó mozikkal kell megküzdenie,hanem a saját nevével is, ami ahelyett,hogy védjegye lenne inkább harsány és buta reklámszlogenként funkcionál.
Az In Bruges persze humoros, sőt itt-ott Monty Phyton szinten szellemes vállalkozás és a 127 fuck/107 perc ellenére mégsem annyira a trágárkodása miatt megragadó. (bár az is jó:)) Különlegesen abszurd, bágyadt hangulata több spirituális puskaport hordoz mint elsőre gondolnánk. Ray (Colin Farrell) és Ken(Brendan Gleeson) ír fejvadászok, akik felsőbb utasításra a festői, ám unalmas Bruges-ben kényszerpihenik ki a legutóbbi fájdalmasan félresikerült bevetésüket. Az 50 körüli Ken persze könnyebben vedlik át szimpla turistává mint a fiatal, robbanékonyabb kollégája, aki folyamatosan nyavalyog és inzultálja környezetét és eközben szép lassan felemészti a gyermekgyilkosság biblikus bűne.
A színházi emberként és rövidfilm oszkárosként elhíresült direktor Martin McDonagh borízű, európai bölcsességgel vezényli a farzsebből előrántott tragikomédiáját, sznobéria és gőgösség nélkül ejti zavarba nézőjét percről-percre. A legszebb, hogy itt-ott az európai művészfilmes tábor is kap egy-két koppintást a fejére, de ettől még a mozi hovatartozása nem kérdőjelezhető meg.
A filmbéli események eleinte finoman csordogálnak, majd egy várható, de mégis fineszes csavarral ütemet váltanak az alkotók, és a történet a finoman poénkodós ízvilágból véresebb bukéra vált.
Harry, a "a csináld magad" elveket való bérgyilkos góré (Ralph Fiennes) helyszíni feltűnésével teljessé válik a dramaturgia,innentől már tobzódunk a jobbnál-jobb jelenetekben. Az álmos belga kisváros tökéletes kontraszttal falaz hőseink körversenyének, és az 1000 éves épületek szép lassan alakulnak át a lelki és materiális síkon is csatározó, jópofa, ám rovott múltú gengszterek purgatóriumává.
McDonagh kézben tartja a gyeplőt, színészei 24 karátos színpadi manírokkal színezik alakításaikat. Colin Farrell zavarodott furkója jó lehetőség a színész munkás-paraszt akcentusának villogtatására, emellett karakterének finoman átvilágló értékeit is hitelesen láttatja, és helyenként feltűnően aranypofa a fokozatosan becsavarodó Ray szerepében. Szimpatikus a fiatalember, na.
Trailer
Brendan Gleeson szokásos forma 1-es szintjén teljesít, Ralph Fiennes pedig veszedelmes vicsorgással rontja a levegőt a fináléban. A furcsa belga kishölgy Chloé (Clemence Poésy) igazi háztáji kiegészítő, Ray-el folytatott faramuci románca eredeti szála a történetnek. Nagy kedvenc még a kurvázós-drogos filmsztár törpe, aki valószínűtlen karakterével nagyban hozzájárul az In Bruges autentikus klímájához, ráadásul a lezárásban is hathatósan kiveszi a részét.
Sundance "red carpet"
Bravúros kis független mozi ez, elvitathatatlan erényekkel,így hát kalapokat le McDonagh előtt.
Első játékfilmnek soha rosszabbat.
Kapcsolódó linkek:
