Gyakori hírmorzsa manapság a high-school lövöldözés, ahol is az átlag Joe gondol egyet és telepumpálja ólommal a kispajtásait a suliban.
A kedvenc ludas legtöbbször az erőszakot házhoz szállító TV. A futószalagon gyártott akciófilmek kéziágyús hősei és a csonkolást előnyben részesítő hírműsorok vérszagra gyűlő szerkesztői gondoskodnak arról,hogy minden kisgyermeknek lehetőleg már 10 éves korában beépüljön a memóriájába egy torokmetszés,szerencsésebb esetben csak egy fejlövés.

Jómagam mégsem hiszem,hogy a média hatására irtanánk egymást a valós műsoridőben,hajlok inkább arra a véleményre,hogy az egész csak egy szépen foncsírozott tükör és semmi több. Ettől függetlenül persze nem szép dolog matinékban sugárnyalábbal szeletelős,kiborgos rajzfilmeket vetíteni de úgy gondolom,hogy ugyanakkora bűn a tajparasztokat befuttató valóságshowkat heti csúcsokat döntve nézegetni ,mint legyártani. De ez már más téma.
Michael Haneke (Caché, Zongoratanárnő) 1997-es figyelem reméltó filmjében már egyszer elszórakozgatott az erőszakhívő mozinézők idegeivel és most 2008-ban újra eljátssza vicces kis játékát az immáron sztárokkal is  rendelkező produkcióban. Ez egy, a szó legszorosabb értelmében vett újrafilm tehát.

Terepjáró, pazar nyaraló, vitorlás, komolyzenei ízlés, zenszagú családi idill. Így éldegél a 40 körüli párocska ( Tim Roth, Naomi Watts) és fiuk(Deavon Gearhart) amíg be nem toppan hozzájuk két tenyérbemászó ficsúr (Michael Pitt, Brady Corbet) akik passzióból túszul ejtik a családot és kezdetét veszi a korántsem vidám játszadozás...
A domesztikálodott thriller maskarájába bújtatott pszichológia kísérlet itt-ott még a nézőt is bevonja a terrorizálós társasozásba és a film első harmada gonoszkodóan szórakoztató félórát nyújt a kajánul élvezkedő mozinézőnek. Már aki élvezkedik. Épp itt a bibi.
Haneke szerint mi mindannyian azt lessük, mikor filézi már ki a két nihilista "bölcsészhallgató" a szimpatikus kis családot, így hát közkívánatra meg is kapja a cirkuszt a nép. Ti akartátok, tessék. Bevisz egy-két lelki gyomrost és a film brutális hangnemre vált.
Értem én, hogy a bácsi nagyon okos és hogy most akadjon a popcorn a torkomon, de a film attól még szépen kisiklik és meddő próbálkozássá halványul.
Ráadásul idegesítően modoroskodó hangvételű és nagyképű mozi, ami már inkább megbocsáthatatlan bűn mint hogy unalmassá is válik. A negatív csúcspont az amikor elitista ,bravúroskodó rendezői célból 15 percig témázgat a kamera azon, hogy vajon fel tud-e állni az összekötözött Naomi Watts vagy sem.
Egyébként az egész olyan "vagy nagyon bejön vagy nagyon nem" kategória (inkább nem) és - minden tiszteletem az osztrák mesteré - igazából érthetetlen számomra, hogy milyen célból kellett ezt a darabot szóról -szóra újra felolvasni nekünk. Ja emlékszem. Mert mi "élvezzük"!