A nyári fesztiválnaptárat böngészve eszembe jutottak a dicső napok, amikor Zsenya kollégával Váci úti albérletünk konyhájában válogatott zenékkel szórakoztattuk egymást és az aktuális esti bevetés felvezetéseként pattantak a borok és beindultak a muzikális időutazások.
Javarészt rock és metál (alkalmanként hip-hop) műfajú mixek boncolgatása közben kalandoztunk el az általunk hőn szeretett koncertélmény témakörbe, ki, mit és mikor látott. Semmi esetre sem terhelnék senkit érdektelen nosztalgiázással, de gyakran témázgattunk feloszlott zenekarok múltbéli teljesítményéről és arról, hogy bizony néhány klasszikus banda korán szögre akasztotta a gitárját.
Többek között kifejtettem hogy a Smashing Pumpkins-t várhatott volna amíg megnézem őket élőben valahol, Zsenya meg-teljes joggal- azonnal előjött a Rage Against the Machine-nel.
Azért filózgatok erről manapság, mert úgy gondolom a közelmúlt történései alapján aktuális a dolog.
Tavaly nyáron sikerült az összeverbuvált Smashing-et végig ugrálnom a Novarock-on (a Cherub Rock-ért érdemes volt világra jönni) és bizony bitang jó bulit csaptak a "tökök".
Láss csudát: idén pedig ugyanott RATM!
Aztán az újra funkcionáló The Verve is ott lesz labanc bulin, és ki gondolta volna, hogy a Sex Pistols húzza majd alánk a Szigeten.
Lesz (van) Breeders, Portishead, Weezer, Ace of Base(!) lemez, Jesus and the Mary Chains, The Police, Happy Mondays és Led Zeppelin turné, meg ilyenek...
Van-e művészi létjogosultsága a zenekari összeállásnak vagy csak dollár jelek pörögnek a szemhéjak alatt? Mélységből előtörő kreatív energiák ezek, vagy csak újramikrózott anyagi törekvések csupán?
Újra nyitják a csapot?
Néhány esetben egyértelmű, hogy a belassult cash-flow-ról szól a dolog (Spice Girls, Guns'n Roses), nem is beszélve a búcsúkoncertekről, de azért érdemes lehet listát gyúrni olyan feloszlott bandákból, akiket szívesen látnánk újra ügykezelni a színpadon vagy a stúdióban.
Magam részéről az alábbiakra befizetnék:
Lehet közösen szellemet idézni!
