Sons and Daughters: This Gift (2008)
Emlékszik még valaki Adamski-re a producerre? Pedig tőle fogunk eljutni a 2008-as esztendő egyik legnagyszerűbb zenekarához. (tessék figyelni) Talán ha Adamski nincs, akkor a Seal névre keresztelt kimondhatatlanul hosszú nevű „Seal Henry Olusegun Olumide Adeola Samuel" sem fut be az égadta világon soha, és persze nem dolgozzák fel n+1-en utánuk. Sem a mutogatós George Michael, sem a Sugarbabes Sugababes és írásom jelenlegi tárgya a Sons and Daughters formáció sem. Pedig a "Fiak és Lányok" kurvára nem ettől jó, bár tény és való, hogy a most megjelent „This Gift" albumon ez a dal is szerepel: „bónusz tökutolsóként".
Nincs új a nap alatt... megint a 60-as évek jönnek, amit idén már annyiszor leírtam, hogy komoly számolás kell lassan az összesítéséhez, de ha egyszer ezek az átkozottak nem akarnak mást „piszkálni" akkor nincs mit tenni. Apám persze kicsit fanyalogna, hogy a hőskor az a valódi 60-as évek, ami azért mégiscsak más, és feltenné a csapágyas Technics-re valamit a Mamas and Papas-tól. Mégiscsak „rímel" a Sons and Daughtersre.
Pedig a B52's óta tudjuk, a modern popban is működik az ilyesmi, mármint a 2 lány+2 fiú formáció. Arról nem is beszélve, hogy a kvartett összeállt Bernard Butler-el az egykori Suede, isteni gitárosával, akinek keze olyan zenekarokat csiszolt már fényesre, mint a korábban nálunk is megénekelt Cajun Dance Party a The Libertines vagy a szemtelenül fiatal srácokat egyesítő The View...
A négytagú galsgow-i formáció ugyanis "Butler-estől", "60-as évekestől" olyan anyagot adott ki, ami a Killer nélkül is nagyon megállja a helyét. (ezt a Killer vonalat már végigviszem:) Rögvest a nyitó dallal (Gilt Complex) magasra teszik a mércét és, ha nagyon kukacos lennék akkor sem tudnék olyan dalt kiemelni ami nem stimmel. Született egy feszes ütemeket produkáló, dallamos anyag, mely úgy popos, hogy közben soha nem téveszti szem elől az indies, garázsos rockzene alapjait (Rebel With A Ghost). Teljes egészében kimaradtak a globális felmelegedésen, vagy ózonlyuk táguláson kesergős lassú nóták... úgyhogy ha valaki erre az albumra akar összeborulni figyelmeztetem: nem fog menni. Van viszont vokálos/felelgetős (Chains) amire ha az ember becsülettel ropja komolyan le lehet izzadni. Aztán feltűnik az Iggy Pop „Lust for Life" alapjaira komponált rohanás (Darling) és megannyi olyan muzsika amiért érdemes sávszélességet, néhány forintot és nem utolsó sorban figyelmet szánni.
Úgyhogy a Mamas&Papas-ra ez az én virtuális válaszom:
Ja! És ha nincs a Killer, akkor Seal nem lesz híresember és tuti nem jön soha ez életbe össze Heidi Klum-al...
Kapcsolódó linkek:
A zenekar a Myspace.com-on
