Akkor most Főnix madárként, saját poraiból támasztjuk fel a Siló rovatot, valami olyasmivel, ami még a rakott krumplinál és Zsenya mákos gubájánál is egyszerűbb étel. Ezt pedig nem más, mint a ZSIROS KENYÉR. Mely Sándor Pál, "Régi idők focija" című nagyszerű mozijának zárójelenet miatt, akár kultikus magasságokba is emelkedhetett volna...
Mert ugyan ki az, aki legalább egyszer életében ne próbálta volna ki ezt a külalakra étvágy gerjesztőnek nem mondható, mégis nagyszerű ételt. Mondom nem étvágy gerjesztő, de csak azért, mert egyesek óckodnak a némiképp megdermedt állati (disznó? kacsa?) zsiradék lehelet vékonyan kenyérre való kenésétől. Bezzeg enni. És aki azt hinné, hogy magyar találmánnyal állunk szemben azt el kell hogy szomorítsam. Nem az. A zsíroskenyér ugyanis teljesen autentikus sváb étel. Bizonyos "schmalzbrot", melynek eredete a hűtőmentes világba vezethető vissza, mikor is a jelentős adagokban lesütött húst annak megdermedt zsírjában tárolták a pincékben, éléskamrákban...
Mondjuk, hogy mikor ettem utoljára klasszikus zsíros kenyeret meg nem tudnám mondani, de arra egészen jól emlékszem, hogy nagyanyámnál való nyaralásaim során, ha nem is komoly, de fontos vitába keveredtem a helyi jó barátokkal, akik kötötték az ebet a karóhoz, miszerint a házi zsír finomabb, mint a bolti, melyet én részesítettem előnyben. Azóta persze jócskán átértékelődött a véleményem. Dolgoztam ugyanis a 80-as évek közepén, nyári munkán az időközben 100* átkeresztelt Bácska Húsipari Rt-nél röviden „Bácshús”-nál, mint raktári segédmunkás és csodálkozó szemtanúja voltam az alábbi mesébe illő jelenetnek:
Melósok 100-200 literes „edényekben” tologatják a festői gyárudvaron az addigra már kenhetővé dermedt disznózsírt, mikor is az egyik ilyen „ballon” megbillen, leesik a kiskocsiról, és már terül is a júliusi, forró aszfalton az anyag. Ha tudtak volna angolul a srácok, nyilván azt mondják: „Never Mind” így csak egy hangos „Bassza meg”-re futotta és előkerültek valahonnan az alábbiak: 2 darab malteros lapát, egy darab új szállítóedény és megindult a pakolják vissza. Ezek után mintha misem történt volna, folytatták útjukat a csomagolóba.
És ezt valaki utána megnyerte… és belefőzte, vagy rákente… kenyérre.
Íme a recept:
Végy egy szelet kenyeret, lehetőleg legyen puha/friss fehérkenyér. Elő a zsírosbödön, vagy a fentebb említett bolti változat. Késsel egy kanyarintás a zsírból, majd egyenletesen kendd el a kenyéren. Ízlés szerint sózd. Fakultatív az őrölt édesnemes pirospaprikával való meghintés. Elengedhetetlen a hozzá harapott zöldpaprika vagy a rákarikázott vöröshagyma, ínyencek a lilahagymás változat. Persze aki tavaszi zöldhagymát harap hozzá az sem veti ki magából morcos társadalom. Sőt.
A külalak „Piros arannyal” (megérne egy külön postot) csinosítható. Az élvezetek pedig, hála a különböző zsíros ételek változatosságának tovább fokozhatók: kenhetünk kolbász vagy hurkazsírt illetve „Lacipecsenye” zsírt kenyerünkre.
