Duran Duran - Red Carpet Massacre (teljes anyag az Óriási Rádióban)

A 80-as évek derekán  minden második iskolában használatos dipótáskáról a brit srácok fóliázott képe mosolygott ránk,a disszidens rokonok által hazánkban is terített Bravo magazin poszterein és matricáin rendszeresen szerepeltek a tupírozott rőzséjű popharcosok.

A 8 éves csúcsidőszak alatt elképesztő mennyiségű remek slágert gyártó zenekar esszenciája a rádióbarát mégis egyedi hangzású angolszász tánczenében rejlett és mellékesen a milliós hölgytábor célkeresztbe vétele is hozzájárult a több mint 70 milliós lemezeladáshoz. A Kelet-Európában is hódító csapat hatására gombamód szaporodtak a KGST-és fiúcsapatok (Első Emelet),az MTV pedig vállára vette a műfajt. Fényes karrierjüket aztán a 90es évek elektronikus diszkója térítette el, 92-es albumukról már csak lírai szerzeményeikkel állták a sarat.

Tá, szün! Később a- 2000-es évek elejétől- különböző zenekarok (Killers, F.Ferdinand) keményen kezdtek meregetni a "DD" életműből így a 45 év körüli tagság stúdióba és fittness terembe vetette magát,hogy a gongszóra újra ringbe szálljon. Nagy meglepetésre néhány erőtlen próbálkozás után 2005-ös Astronaut c. lemezük komoly kritikai elismerésekben részesült, előkerültek az apuvá és anyuvá lépett rajongók. A korát és aktualitását kellő öniróniával kezelő zenekar világkörüli turnéján Magyarországra is ellátogatott. Simon LeBon és társai egy korszak kiöregedett ikonjaiként méltó helyre kerültek. 2007 elején aztán szivárogtak a hírek: a vasmacsók nem szaroznak ismét a csúcsokra törnek.

Új projectjük leigazolt producere: Timbaland. Júj!

Időközben Andy Taylor gitáros olajra lépett, helyette egy  session zenész ugrott be a munkálatokba, no meg a Timbaland kompánia összes effektmestere. Igazán nem akarom piszkálni a Duran Duran-t és semmi bajom a visszeres popikon jelenséggel sem viszont a Red Carpet Massacre koncepciózusan el lett kefélve. Talán önbizalomhiány vagy éppen egy megkésett ambícióhullám lehet az oka saját zenei világuk az "árenbí" gyűlöletes műfaja felé pofozásának, de nálam ez már nem fér bele.

Justin Timberlake, Danja Hills és hasonszőrű elkövetők bevonásával olyan mélypontokig jut a zenekar mint a Skin Diver és a Tempted polírozott "danceklón" dalok. Ami igazán botrányos hogy Le Bon hangja a szűrőszoftvereknek köszönhetően többször fel sem ismerhető a hangszeres szekció pedig nincs is. Idegesítő prüttyögések meg csattogások vették át helyüket. A vicc az, hogy még ezzel együtt is jó lemez lehetett volna a RCM, ha a fiúk egyszer-kétszer ráordítottak volna a rapmogulra miközben az fékevesztetten rángatta a potmétereket. Több dalban is felsejlik a zenekar patináns szellemisége ám ekkor jön a sztárgyáros azt alápakol valami debil reszetelést. Én elhiszem,hogy az ilyen lemez abszolút illeszkedik a PR team előzetes terveibe és a bombaslágernek szánt Falling Down-nal (alább) sem kötekedem, de mi a büdös francnak kellett ehhez a Duran Duran?

Persze nem arról van szó, hogy hánykolodom a lemez miatt csak nem értem hogy egy 1979-ben alakult zenekarnak mi szüksége Beyonce közönségére. (a kérdést feltenném Madonnának is) Timbalandnak többek közt még azért is kijárna egy tockos mert Nelly Furtadot is egy homokban fetrengő,körömépítők problémáit feszegető előadóvá silányította, pedig milyen jó kis poplemez volt a Loose-t megelőző Folklore.

A dicső múlt (videók a youtube.com-ról):