Itt a tél! Ugyan a hó még nem esik, de már öléggé csípősek a reggelek, arról nem is beszélve, hogy megjelennek az áruházak polcain olyan termékek/élelmiszerek is, melyek, ha nem is kimondottan szezonálisak, de ilyenkor télidőben fokozottan a figyelem előterébe kerülő darabok. Hiszen bejglit vagy gubát is lehetne egész évben enni, mégis valamiért csak Karácsony környékén tesszük. Ilyen például a disznótoros, kevésbé költőien: a hurka meg a kolbász... mely a siló rovat mai tárgya.
Disznótoros természetesen nincs disznóvágás nélkül. Nyilván sokan jártak már ezen az amúgy nem túl állatbarát eseményen, úgyhogy mindenkinek lehet elképzelése arról: hogy is zajlik a háztáji fieszta, no de aki még nem, annak röviden, szavakban összefoglalva: A program minimum hajnali 5-kor indul, hogy délre minden és mindenki kész legyen. A nagy eseményhez mindenki a legótvarabb ruháját viseli. Zakóban még nem vágtak disznót.
A vágás kimondottan kültéri foglalatosság, míg a töltés már történhet odabent is. Olyannyira, hogy családunk kb. 20-25 éve lakótelepi 8nm-es konyhában is töltött kolbászt és hurkát. Azt persze mondanom sem kell, hogy a helyiség hogy nézett ki utána? Mondjuk konkrétan a függönyön ujjnyi vastagon állt a kolbászhús, míg a legénység enyhén szólva is fertelmes állapotban zárta az "aktust". Feltételezni sem merem, hogy van még ember, aki ezt a mókát űzi, otthona hófehérre meszelt étkezőjében. Úgyis csak a végeredmény számít, ami egy jobb hentesnél azért már könnyedén beszerezhető, vagy ha nincs a közelben, de van Tesco vagy Auchan, ott sem lehet nagyon mellényúlni. Jómagam 4 féle ízben preferálom a töltelékárut. (szakzsargon játszik). Véres-, májas-, rizses hurka, illetve a királyok királya a kolbász. Nyilván ez is olyan, mint a borkészítés...lehet játszani az összetevőkkel, fűszerekkel, hogy a legfinomabb ízt hozzuk ki és mindenki esküszik a maga anyagára, de állítom: ettem már vagy 100 félét, de nagyon szarba még sohasem botlottam.
Az immáron kész hurka elkészítés egyszerű: serpenyő vagy tepsi, benne olaj vagy zsír (piacokon & strandokon jellemzően így készül), vagy csak víz alá, hogy aztán az keveredjen a kisülő zsiradékkal. Ez utóbbi kiöntése vétek. Minap otthon kiscsaláddal teszteltünk egy "kolbász+rizses+májas" szettet és köretnek tört krumplit fogyasztottunk, melyet a kifőtt zsírban fonnyasztott hagymában forgattunk meg. Elmaradhatatlan kellék még a párolt lilakáposzta. A hurka egyébként igazi gyerekcsemege (Nálunk pl. a nagyobbik az anyatej mellé rizses „hurkut” nyomott...aki látta megerősítheti a fültől fülig zsíros élményt). Arról nem is beszélve, hogy az Állami Húsipari Társaság, már a 70-es években is azt propagálta, hogy mindenki egyen sok hurkát.
Ha meg már kész, akkor enni kétféle képpen is lehet: egyrészt ugye állva, jó esetben "flör" műanyagon csücsülve strandon, piacon, melynek azért megvan a maga varázsa. Nyakig maszatosan, kenyérrel tunkolni az öledből a zsírt, esetleg műanyag evőeszközzel bénázni.
A kulturális változat az otthonevés. Ha igazi kiadós étkezésre akarunk vendégeket hívni, akkor keresve sem találhatunk jobbat télvíz idején. Hozzá savanyúság, nagyon éheseknek extra puhakenyér jár. Aztán hadd folyjék a hurkalé. Utána lehet , fröcsögni, röfögni”…
A végére pedig egy csemege a szuperkisbetűs irodalom világából, melyért személyesen én kérek elnézést:
Kranz Béla: A falusi röfi végzete
