Életemben kétszer jártam eddig az USA-ban, de nem tudtam úgy „szörfölni” a csatornákon, hogy ne akadjak bele. Emlékszem, az akkor már néhány éve ott élő húgom, száját húzva csak annyit mondott: „Hát ezt mindig adják!” 

Persze a M*A*S*H, mint tévésorozat tekintetében nem én, hanem az 1970-es mozis előzmények kerülhetetlenek meg.

Ugyan akkor még meg sem születtem, amikor Robert Altman MASH (a rövidítés a Mobile Army Surgical Hospital takarja, ami magyarul kb. a mozgó katonai kórházat teszi) című nagysikerű, koreai háború (1950-1953) ellenes fekete komédiáját adták a moziban, azóta szerintem annyiszor láttam már, hogy betéve tudok minden poént.

 Persze nem tudom anno felénk vetítették-e ezekben az években de, hogy az Egyesült Államokban és az Európa nyugati felén nagy népszerűségnek örvendett az egészen bizonyos. Természetesen jelentősen hozzájárult ehhez a fokozódó Vietnámi háború ellenesség. (Kis történelem óra: Nixon elnök hivatali ideje alatt, annak ellenére, hogy az amerikai csapatok tehermentesítése volt a fő cél, több katona vesztette életét mint korábban.)

Jelölték Golden Globe díjra, Oscarra és nyert Cannes-ban Arany Pálmát.

Magát a filmet olyan színészek fémjelezték, mint Donald Sutherland, Elliott Gould, Robert Duvall ééés az a René Auberjonois akit később, mint a Star Trek Odo-ja avagy a jelenleg is futó Boston Legal,  Paul Lewiston-jaként ismerhettünk meg.

Nos hát a fenti filmből nőtte ki magát a CBS máig egyik legnépszerűbb, mai szemmel aztán pláne hosszú életet futott sorozata.

A sztorik nem túl bonyolultak, de jól összeszedettek. A 4077. számú katonai mozgó kórház mindennapjait mutatják be a Koreai háború 3 esztendejében. 1 mondatban: Rebellis, szókimondó orvosok és segítőik élete a fronton. Persze a dolog pikantériáját az adja, hogy gyakorlatilag kínukban nevetnek a tv nézők és persze űznek idétlen tréfákat, hülye vicceket a szereplők, mert azt ne feledje senki, hogy itt valóban háborúról volt szó, háborúban...amiből viccet csinálni kissé morbidnak tűnik, de működik.

Jellemző egyébként, hogy az idő előre haladtával egyre morálisabb hangot ütöttek meg a készítők...és a 80-as évekre már nem is volt minden rész annyira vicces.

 
Néhány szám szárazon: 11 évad. Folyamatos vetítés 1972-től 1983-ig. 256 közel 30 perces rész, mely közül az utolsó a mai napig az USA televíziózásának legnézettebb sorozat epizódjának számít a maga 50,15 millió nézőjével.

Igaz Robert Altman világ életében elhatárolódott a televíziós változattól (valószínűleg ezért is a csillagok az egyes betűk között) a karaktereket gyakorlatilag egy az egyben átemelték a film változatból.

Érdekes, hogy a mozi verzióból egyedül Gary Burghoff a csetlő botló „Radar” O'Reilly tizedes szerepében, volt az egyetlen aki kamerák elé állt a sorozatban.

„Sólyomszem” Pierce kapitányt a zseniális Adam Alda 249-szer alakított, míg a minimális női szerplők legnépszerűbbike Loretta Swit volt „Égőajak” (ugye emlékeztek honnan kapta a nevét?) szerepében.
No és persze a guest-star felhozatalra már akkor is ügyeltek: igaz Lawrence Fishburnt, Leslie Nielsent, Patrick Swayzet vagy a rendező/producer/színészt Ron Howardot sem innen ismeri a nagyérdemű.
A nálunk megjelenő DVD igazi hiánypótló a piacon... bár nem gondolom, hogy tízezrével fog fogyni... és a VHS kazettáimat sem fogom letörölni, de ez valóban KULT, úgyhogy már csak ezért is vegyétek, nézzétek.

Vannak sorozatok, amik szerintem olyanok, mint egy jó könyv. Letehetetlen. Ha az ember belefog nem tudja abbahagyni és tévénézős zsargonban: DARÁL…ami kb. annyit tesz: leülsz és annyi részt megnézel egy sorozatból, hogy a végén már kifolyik a szemed….de nézed, vagyis…az egészet egyben LEDARÁLOD.

Persze ehhez az is kell, hogy előtte DVD-n, videón (értsd:VHS)...akárhogy, begyűjtsed a kiszemelt prédát…aztán hajrá.

Jellemzően kétféle okból/módon lehet vagy érdemes darálni:

 1. olyan „mozikat” amelynek egyes epizódjai összefüggő egészet alkotnak.
Tipikus lehetőség például a darálásra sokak nagy kedvence a „24” vagy a szintén nagy felfordulást keltő „Lost” avagy az immáron magyar szinkronnal is hamarosan jelentkező „Heroes”.
Így aztán nem kell 2 rész között 6-ot vagy 7-et aludni…De az is igaz, hogy az a kellemes izgalom is elvész amit  a  heti várakozás és agyalás nyújt.

2.Illetve azok a sorozatok amelyekben nem feltétlenül kell tudni, hogy mi történt kb. 6 résszel ezelőtt…nincsenek benne az epizódok végén nyitva maradt kérdések/cliffhanger-ek.
És ha nem is tudod ki kinek pancsolt be, a történet szempontjából lényeges ponton, akkor is simán tudsz szórakozni rajta.

 Na ez utóbbira kiváló példa az én nagy kedvencem: a The Boston Legal.

Valahol lejjebb már említettem, hogy nem valami „hűdenagy” újdonságról van szó. Létezett ugyanis anno (1997 -2004) egy, 8 szezont megért sorozat, mely a „The Practice” nevet viselt és az a David E. Kelly nevű író producer jegyezte, aki többek között az „Ally McBeal” és a „Chicago Hope” sorozatok alkotója is. A pasi akkora menő egyébként sorozat-körökben, hogy még a South Parkban is megénekelték: "David Kelley, TV Warrior".(Nem mellesleg Michelle Pfeiffer férje...már amennyiben ez érdem)

Szóval a 8. évadra a kifulladófélben lévő „The Practice” már úgy lett megírva, hogy bizonyos karakterek átmenthetők legyenek az új nagy slágerbe a The Boston Legal-be. (Bár szerintem előre azért senki nem tudta, hogy ilyen siker lesz. Legalább is odaát. )

 Természetesen ezek a fő karakterek a húzónevei a mai napig az immáron 3. szezonját taposó „ügyvédes” sorinak.

William „Kirk Kapitány” Shatner, mint Danny Crane a nagy Öreg, aki még pert életében nem vesztett és James Spader, mint Alan Shore az alfahím...viszik a prímet.
  Az egyes epizódok nem túl bonyolultak. A képlet egyszerű: egy rész, két eset, de minden van bennük...komolyan. Fanyar humor, irónia, szerelem...amerikai aktuálpolitika vagy ami eszébe jut a kreátornak. Talán ezért is van, hogy kicsit túl amerikaira is sikeredtek a történetek és nálunk hacsak ki nem adják dvd, soha nem jön divatba.

Naná, hogy itt is elmaradhatatlanok a különleges vendégszereplők, mint Michael J. Fox, Feddie Prinze Jr. avagy Tom Selleck esetleg  Katey Sagal (tudjátok? Ő Peg Bandy, aki nem éppen vicces szerepben is baszott jó.)
És ami a legbaróbb, hogy nem telik el úgy epizód, hogy ne kacérkodnának a nézőkkel/kb. mintha kiszólnának hozzánk, mint mondjuk ahogy az alábbi linkre kattintva látható.

A story csak annyi hogy 2 új karakter érkezik a sorozatba, ámde nem az első, hanem a 2. részben tűnnek fel.
Beteszem a dialógot, hátha valaki olvasni is szeretné:

- This is abusive. Making me leave New York?
- I'm gonna call my parents and tell them I'm being abused.
-I promise you'll be happy. It's the best firm in Boston.
-Just write down your phone number.
-I don't like it.
-Well, well, well, well, well. If you're a client, I'll get you off. If you're not, the offer's still good.
-Okay, ick and double ick.
- We're the new guys.
- Oh, please.If there were new guys, they'd have shown up in the season premiere.
-He's smoking, for god's sake.
-It's a personal gift from Bill Clinton. If you only knew where this cigar has been.
-Okay, he's officially the grossest person I've ever met.
-See that sign that says"Crane, Poole & Schmidt"?
-Crane. Welcome to "Boston legal."
-Jeffrey, the gross man is fondling me.
-It's the official firm greeting. Cue the music.

https://www.youtube.com/watch?v=HA33y7hYvuA

 És ilyen az egész.
Akinek kell kölcsönadom.

(És ha valaki beír, hogy nem is nagy siker akkor annak ajánlom a keddi nézettségi adatokat. Mindig a TOP 10-ben. Ami figyelembe véve a többi sorozat körül felhajtást (idegen szóval Hype-ot) azért nem rossz, merthát a 20:00-22:00-közötti sávban olyan „nevek” szerepelek, mint az American Idol, a dr. House, avagy a Law&Order.)