HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

A Völgy utcai fiúk - humózzunk!

2010.11.30. 16:00 toszi


Aki a 70-es, 80-as években lakott épülő lakótelepeink valamelyikén, annak talán nem kell felfrissíteni az emlékezetét micsoda paradicsomai voltak ezek a felvonulási területek az akkor tízen innen és azon túliak az önfeled mókázásnak.  (TTT műsor a tévében megvan?)

Dobáltuk egymás műanyag katonáit féltéglákkal, félig elkészült házak második emeleti ablakából ugráltunk 4-5 méteres homokdombokra, robbantottunk karbiddal, sílécet készítettünk műanyag vezetéktakaró profilokból, halált megvető bátorsággal ugráltunk homlokzati állványzatok egyikéről másikára, avagy BÚJÓCSKÁZTUNK, melyet mi nemes egyszerűséggel csak HUMÓ-nak hívtunk.


 

Ha netán lenne olyan aki nem tudja miről van szó (bár szerintem nincs is ilyen) annak röviden a játék menete:

A humó (hogy a humó ki legyen külön procedúra) a fal felé fordul, a szemét eltakarja és megegyezés szerint számol tízig, húszig, vagy tízesével százig, kétszázig. Emlékszem annak eldöntése, hogy hogyan és meddig számoljunk komoly vitákat szült anno. Kettesével 100-ig számolni nem mindenkinek ment csípőből, így ezek a gyenge matematikusok maradhattak az 50-ig egyesével változatnál.
Számolás alatt elbújunk. Mi volt, hogy 4-5 háztömbnyi területet is kijelöltünk játéktérnek, így egy-egy menet időbeli terjedelme sejtelmesen hasonlított a Monty Python által megénekelt "Bújócska Olimpia" döntőjéhez.



Amikor a hu mó végzett a számolással, ezt kiáltja:

Aki bújt, aki nem, megyek!


 

Elindul, és keresi a többieket. Ha valakit meglát, visszufut oda, ahol humott, ráüt az apacsfalra, és a következőket mondja:

Ipi-apacs egy, kettő, három...megláttalak!

És természetesen annak a nevét mondja, akit meglátott.


 

Bozsó, Szücsi, Vő, Simi, Miki, Peti, Boros, Müller, Szike, Pahor, Dorkó...

 
Iparkodni kellett azonban, mert a meglátott játszó is futhatott a humóhelyre, és leapacsolhatta a humót, ha előbb ért oda annál.
Akit leapacsoltak, az lett a következő humó. Az szintén megegyezés kérdése, hogy a humó
megkeressen-e mindenkit, avagy kezdjük újra az egészet előről. Mi jellemzően az előbbit választottunk, így tényleg egy délelőtt egy játékra futotta. Aztán rapid ebéd, majd folyt köv.


 

Tapasztalat? Ki játszott ilyet?

4 komment

Címkék: lakótelep toszi dedó humó

A bejegyzés trackback címe:

https://oriasi.blog.hu/api/trackback/id/tr924578993

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

móni 2010.11.30. 21:15:43

Újváros rulez! Ugyan én "Csónak utcai lány" vagyok, de hasonlóak az emlékek. Ezek a "mai fiatalok" meg már azt sem tudják, hogy kell játszani... Minket esténként anyukáinknak úgy kellett (durvább erőszak alkalmazását kilátásba helyezve) felvonszolni, őket pedig nem lehet elzavarni a számítógép mellől. Ehh...

lobo 2010.12.01. 00:02:53

Nem csak humózni lehetett az építkezésen, én 1988-ban a battai Z-program betonidomai között csókolóztam életemben először :)

Ismeretlen_4651 2010.12.01. 08:00:20

Nálunk ugyanez hunyózás volt. Mert aki számolt, behunyta a szemét. Ő volt a hunyó. Humónak eddig még nem hallottam.

rolo 2010.12.01. 09:36:31

Varsa utca 4ever!!
süti beállítások módosítása