HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Coming Soon!

2012.05.08. 16:11 rolo tomasi

A Prometheus mellett a másik film, amit már nagyon várunk!

Remélhetőleg sok helyen kiveri a biztosítékot.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: mti nyúz kino rolo

Visszatértek!

2012.05.07. 16:19 rolo tomasi

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: mti nyúz korong

Colorstar és The Carbonfools szeánsz a Pecsában!

2012.04.27. 10:36 rolo tomasi

Jövő hétvégén 2 NAPOS kötelező buli a PECSA Gardenben.





Egy fontos zenekar ünneplése és lemezbemutató koncertje, egy egyre fontosabb részvételével, a 2 napos electrorock minifesztivál keretében.

További részletek erre.


Kedvcsináló születésnapi videó:



Új Colorstar dal:



Új The Carbonfools dal:




Belépő: Elővételben napi 1900 Ft /2 napos 3500 Ft

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: ajánló koncert nyúz

Happy Birthday, Al Pacino!

2012.04.25. 16:44 rolo tomasi

A színészek színészek ma 72 éves.


Lee Strasberg tanítványa az amerikai film egyik legcsodásabb időszakában, a felejthetetlen 70-es években élte virágkorát. 1972-től zsinórban húzta be legnagyobb alakításait, szédületes pályakezdés, négy megkerülhetetlen alapmozi 3 év alatt: a  Keresztapa I-II, a Serpico, és a Kánikulai délután. Ha itt megáll, akkor is szobortéma.



Igaz, hogy karrierje a későbbiekben felhígult,de klasszikus Al Pacino alakítás jutott bőven minden évtizedre. Tony Montana, Frank Slade ezredes, Carlito Brigante, Vincent Hanna, Benjamin"Lefty" Ruggierro, Lowell Bergman és Tony D'Amato,vagy éppen Shylock csak a legnagyobb Pacino karakterek, többé-kevésbé remek filmekből.

Hamisítatlan színészóriás, aki nem túl fényes környezetből, félresikerült filmekből is kiemelkedik, nem hat rá a nehézségi erő, a mélybe húzó hollywoodi középszerűség,  Brando és Newman kategória.





Isten éltesse!

 

Az Actor's Studio vendégeként

3 komment

Címkék: mti film mozi nyúz kino

A küzdelem elkezdődött / Varró Attila : Kult-comics. Válogatott képregényes írások (2007)

2012.04.23. 11:18 marge gunderson

   A képregény, mint önálló médium elismerése Magyarországon különösen kései fejleménynek tekinthető. Az első írásos nyoma annak, hogy egyáltalán pozitív kontextusban említik ezt a gyanús, amerikai gyökerekkel bíró jelenséget 1965-re datálható.



 

Ekkor jelent meg a Szeretve mind a vérpadig (Cs.Horváth Tibor, Fazekas Attila) képregény formában, és a Könyvtáros c. szaklap hasábjain egy már-már méltató cikkben megjegyzi a szerző, hogy az esemény jelentősen növelte a Jókai kalandregények iránti keresletet. A dicséret még mindig nem magát a (nálunk) új műfajt illette tehát, csak annak hatását a már akkor is renyhe magyar olvasási kedvre.


 

 


 

Közel ötven év telt el azóta, de ha a képregény megítélését nézzük, túl sok előrelépés nem történt. Az általános vélekedés szerint a popkultúra eleme, amit elsősorban gyerekek olvasnak, illetve egy felnőtt szubkultúra tagjai, de ők vagy különcök, vagy lusták valódi könyvet olvasni, esetleg diszlexiások. Van itt még pár sajátosan magyar tényező, ami nehezíti a megértést, pl. hogy sok klasszikust még mindig nem fordítottak le, a magyarok nagy része meg nem tud angolul, franciául stb... Vagy az a furcsa szokás, hogy számozták a képregénykockákat, és ezzel éppen annak egyik lényegi vonását irtották ki, a kevesebb szabadságot biztosító lineáris olvasás felé terelgetve az olvasót.


Varró Attila könyve azoknak segít, akik a képregényre művészetként tekintenek, és szeretnének eligazodni a műfaj kínálatában. Az ELTE tanára évek kutatja a témát, ez a könyv a már megjelent cikkeinek gyűjteménye. Közös eleme minden írásnak, hogy a film felől közelíti meg a képregényeket, és itt elsősorban nem a képregényfeldolgozásokra gondolok. A sok párhuzam és példa nagyon szemléletessé és még érdekesebbé teszi az amúgy is élvezetes szövegeket. A szerző külön tárgyalja az amerikai, európai és japán képregényeket,  igazi rajongóként, de nagyon alaposan, tudományos igényességgel. Minden cikket jól válogatott képanyaggal lát el.


Még annak is mond újat ez a kis zsebkönyv, aki eddig is szerette és ismerte a műfajt. De aki most ismerkedik a képregényekkel, és szeretne átfogó képet kapni a stílusokról, jellegzetességekről, a leghíresebb alkotókról, annak mindenképpen ajánlatos elolvasni Varró Attila könyvét. A Kult-comics a kiadónál beszerezhető, máshol nehéz rábukkanni.



 

 

„A képregény és a film között nem nehéz analógiákat találni: vizuális médiumok, többnyire történetközpontúak, és mindkettőnek keményen meg kellett küzdenie azért, hogy művészetként ismerjék el – hazánkban a képregény küzdelme éppen csak elkezdődött.”


Mozinet-könyvek

Szólj hozzá!

Címkék: kritika könyv kötet marge betű

Funk soul brothers / Rocket Juice and the Moon: Rocket Juice and the Moon

2012.04.20. 10:57 rolo tomasi

Nyuszi pajtás tojt pár igen erős lemezt, melyek közül egy figyelemre méltó darabot vennénk át ma. Damon Albarn Blur-ön túli  vállalkozásai mindig hírértékűek (The Good,The Bad,and the Queen, Gorillaz), így legújabb húzására is felfigyelt a szakma. Fanyalogókból egyenlőre több van, mi a másik tábort erősítjük.

 


Három éven át készült a Rocket Juice nívós funk-rock projekt celebrity albuma, mely a  stílus gyökereit felszakítva  idézi meg a sokszor megcsúfolt funky-groove valós értékeit.  Az afrofunk-tól  a Funkadelic világáig átívelő zenei anyag tulajdonképpen egy jól elnyújtott, káprázatos jam. A Rocket Juice alapfelállása bitang erős, elég ha annyit mondunk: Flea basszerozik; ráadásul hőn szeretett terepén mozog. Azt gyorsan világossá is válik, hogy az album legfontosabb alappillére Balzary húsbavágó játéka, érezhetően fickándozik, vaskos futamai könyörtelenül kocogtatják belső szerveinket.

 


 

Albarn ritkán fakad dalra (Posion c. dalban mondjuk gyönyörűen), inkább eszement billentyűzéssel múlatja a játékidőt, jó polihisztor módjára magabiztosan csavarozza össze Fela Kuti ritmusvilágát, a pszichedelikus soul elemeivel. A hangsúly azért a fekete kontinens felé tolódik, elsősorban Tony Allen dobos  miatt, aki zsigeri afrobeat ritmikával dúcolja alá az olykor finom hip-hop ösvényre, máskor pedig rezesekkel is  megtámogatott instrumentális agymenés felé terelődő pulzálást.

Erykah Badu is beköszön (Hey Shooter), többször asszisztál Fatoumata Diawara, Mali legfelkapottabb zenei kincse, és az african hip-hop meghatározó alakja: M.anifest , aki a lemez dalszerűbb tételeiben szaval.(Lolo,Chop Up).



 

 

Az Albarn termékekre jellemző zenei sokszínűség tárgyi dolgozatban is a legfőbb hajtóerő, jut itt hely a viszonylagosan rádióbarát szerzeményeknek (The Unfadable), a ”gettógengszterstricidealer”  filmzenés felütéseknek (There), és egyéb gitársulis oktatóanyagoknak (Rotary Connection) is.

A végére kissé felpuhul ugyan a matéria, fellelhető néhány felvizezett töltelék dal is, de összességében Damon Albarn egy méltatlanul mellőzött, s leginkább kontárokkal agyonterhelt zenei ágazatot gyúrta újra, és az örömzenéből végül méltó tribute album formálódott.

 

Szólj hozzá!

Címkék: kritika lemez korong rolo

süti beállítások módosítása