Mindig is szimpatikus helynek tűnt a Dürer-kert, na de most aztán...
Ugyan még nem jártam ott, de március 16-án (hétfő) kurvaég, hogy ott leszek ugyanis csodák-csodájára klubkoncertet ad stábunk nagy favoritja, az Eagles of Death Metal.
Bőszen bíztatnék mindenkit a részvételre, mert Jesse és barátai-remélhetőleg ez alkalommal Josh Homme részvételével-fergeteges rakenroll szeánszokra képesek és legutóbbi lemezük alapján egyre inkább összeforrni látszik a 2000-es évek elején bulizenekarként indult kisvállalkozás.
Még van 2 hónap, addig lehet barkót növeszteni, aztán találkozzunk a keverőtől balra:)
Bőszen bíztatnék mindenkit a részvételre, mert Jesse és barátai-remélhetőleg ez alkalommal Josh Homme részvételével-fergeteges rakenroll szeánszokra képesek és legutóbbi lemezük alapján egyre inkább összeforrni látszik a 2000-es évek elején bulizenekarként indult kisvállalkozás.
Még van 2 hónap, addig lehet barkót növeszteni, aztán találkozzunk a keverőtől balra:)
A mozi kb. 10 éves korom óta nagy szerelem, de számomra mindig fogas kérdés volt a kedvenc film témakör. A videózós korszakot jómódú szomszédjainknál indítottam, akiknek már 80-as évek közepén kijutott egy felültöltős Hitachi, így behatóan tanulmányozhattuk Sly, Dudikoff és C. Norris örökérvényű munkásságát, természetesen az obligát és hangzatos német szinkron varázslatos aláfestésével. A filmrajongó korszakom magzati periódusában jobb híján valamelyik fenti harcos remekművét köptem volna a kedvenc film kérdésre, bár el kell mondjam viszonylag hamar túlléptem ezeken a filmes mérföldköveken.
Ki emlékszik már arra amikor hajdanán minden vasárnap a Magyar Televízióban a következő heti programot szemelvényzeték úgy, hogy a komplett műsortár egy forgó hengerre volt felragasztava és Kovács P. József állt előtte, hajtotta a kereket, és ajánlott? Reggelente pedig a teljes napi felhozatalt felolvasta mondjuk Tamási Eszter.(Tényleg emlékszik még valaki?)
