1990 - OLASZORSZÁG

Aki nem hallotta még Giorgio Moroder nevét annak el kell, hogy áruljam, az egyik legnagyobb olasz zenei producerről beszélünk, persze csak a nagy Morricone után. Nevéhez 3 Oscar díj tapad ( Eredeti filmzene: Midnight Express (1978); Legjobb betétédal: Flashdance...What a Feeling" (1983); Legjobb betétdal: "Take My Breath Away"(1986)) így keresve sem találhattak kiválóbb zenei munkatársat a digók. Az Un'estate italiana,  Edoardo Bennato és Gianna Nannini előadásában a maga idejében igazi slágernek számított a kevésbé mértékadó -Svájc, Norvégia, Svédország- európai slágerlistákon. A bajnokságot mellesleg a németek nyerték, s akkor hallottam először  Totó Schillaciról.

 

1994 - USA

A Daryl Hall & The Sound of Blackness kollaboráció igazi semmitmondó dalt hozott össze. A sokadik R n' B dal az elmaradhatatlan gospel kórussal nem hagyott mély nyomokat az amerikaikban. Sem. Nyertek végül a brazilok, 3-2 re az olaszok ellenében, tizikkel. Baggio frizurája történelmet írt.

1998 - FRANCIAORSZÁG

 Az első igazi indulónak -a Dolly Roll már '86 ban tudta- hangzó dalt a nem oly rég "coming outolt" Ricky Martin (Enrique Martín Morales) jegyzi. A "La Copa de la Vida" Martin 4. lemezének másodikként kimásolt kislemeze egészen a Billboard 2. helyéig szárnyalt. A döntőben 3:0 a franciáknak, Zidane kettőt vág, Petit egyet.

2002- DÉL-KOREA/JAPÁN

Anastacia saját, Boom című szerzeményének hallatán kezdtem el komolyan gondolkodni, vajon hogyan és kik választhatják ki és persze döntik el egy-egy világraszóló sporteseménynek mi legyen a hivatalos dala?
A brazilok Ronaldo 2 góljával 5. alkalommal diadalmaskodtak. Rekord.

2006 - NÉMETORSZÁG

Igazuk van, operapop még nem volt. Az Il Divo (nemzetközi vegyes vágott) és Toni Braxton Time of Our Lives című dala ezt a műfajt is kipipálta. Azért kíváncsi lettem volna, hogy a nyitó mérkőzésen (Németország - Costa Rica) felcsendülő meseszép dalt hánya fogadták értetlenül annak idején. A torna végén olasz győzelem, Zidane fejeléssel a hozzá tartozó Materazzi mintaeséssel.  

2010 - DÉL-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG

Joggal kérdezheti bárki, hát Shakira meg honnan a francból került elő pont most? A WAKA WAKA - This time is for Africa nem más, mint egy törzsi induló legfrissebb átirata. Szerintem az eredeti ugyan jobb, de végre megint egy dal amire lehet mozogni.

 A végére egy aprócska kérdés:

Ha kijutottunk volna, ki írta/adta volna elő a mi dalunkat? Nevet, dalcímet kérnék!

Igazán átütő "Beatles film" híján, kellő vérbőséggel vártuk Sam T. Wood moziját, mely John Lennon kamaszéveit hivatott megénekelni, az ikon tragikus halálának 30.évfordulóján.

Az 50-es évek végén Liverpool rockn’roll lázban égett, a brit középiskolás jampecok nem sokban különböztek tengerentúli kortársaiktól,minden osztályra jutott néhány deviáns,láncdohányos séró báró ,aki bőszen lázadozott az iskolarendszer és a szülői elnyomás ellenében.

A  15 éves John (Aaron Johnson)  - családi hányatottságából fakadóan - ,egy meglehetősen vad, ám érzékeny fiatalember,akit szülei korábbi felszívódásának okán nagynénje, Mimi (Kristin Scott Thomas) nevel, ám  vér szerinti anyja, Julia (Anne-Marie Duff), idővel ismét belép a képbe.

A konfliktus elkerülhetetlen, Julia (Anne-Marie Duff) féktelen, eufórikus természete összeegyeztethetetlen Mimi józanságával, a zavarodott John pedig egyre csak őrlődik,a szerettek közti választás kínzó teherként nyomja vállát.

Sam T.Wood direktor ügyesen kezeli a történetet, nincsenek felsejlő Beatles dalok,hatásvadász célozgatások, Lennon gyermeki lelkületénél ragadja meg a témát ,egy igényesen megkomponált Családi kör epizóddá formálva filmjét. Hősünk dacos útkeresése során mintaszerűen alakul át átlagos tiniből vagány ,bunyós csókává, igazolva a kevesek által ismert tényt (melyet egyébként már Lemmy Kilmister fenomenális önéletrajzi regényében a világ elé tárt) , miszerint John Lennon, igen kemény csávó volt.

A személyes hangvételű életrajzi  film autentikus hangulattal bír, a Nowhere Boy  precíz korrajz is egyben. A családi kulimászból kivezető utat természetesen a mozivásznon feltűnő örök idol,  Elvis Presley mutatja meg.

John édesanyjától öröklött muzikalitása aztán felszínre tör, jönnek az első zenei betétek, a kitűnően alakító Aaron Johnson (Kick-Ass) e téren is megállja a helyét. Ugyan a külső jegyeket illetően ő válik el leginkább a megformált karaktertől,de szemüvegben,befésült hajjal akár Lennon-nak is nézhető , egy kellően sötét helyen.

A  kölyökképű Paul McCartney (Thomas Sangster) feltűnésével  állandósul az iskolazenekari felállás, melyhez – Paul ajánlására – George Harrison (Sam Bell) is csatlakozik.

A későbbi hallhatatlanságra utalgatás teljes kigazolásával a rendező eléri, hogy a film ne szakadjon le a  téma súlya alatt, nincsenek üveghangon sikoltozó gimis lányok, nincs nagyívű bugyi hajigálás, a The Quarrymen néven bekezdő formációt átlagos tinibandaként látjuk, a zsenialitás különösebb jegyei nélkül. Az ifjú Lennon problémáinak cukormentes bemutatásával aztán feltárul, a szeretetért ácsingózó „beatisten” lelki frusztrációinak eredete. Ide tartoznak a McCartney-val való rivalizálás első aktusait bemutató jelenetek is,és az első közös fellépések megidézései.

A történetvezetés kifogástalan,nincsenek botlások,a pubertás Lennon fejlődését akár hosszú órákon át elbámulnánk. A játékidő szinte rövidnek bizonyul,ami igazából kevés film esetén  probléma.

A Hamburg-ba indulás epizódjával záruló film mértani pontossággal tartja be küldetését,a Németországban kezdődő siker éveinek kifejtése, egy későbbi darabra marad.­

A Nowhere Boy meglepően erős és érdekes mozi. Egy "Beatles film " a zenekar megemlítése nélkül, egy legenda emberi oldalának jó érzékkel tónusozott prezentálása.

Hazai premier: 2010 nyár

No, ilyenből sincs sok felénk! Valami, vagyis valaki, akiből csak egy van. Magyar űrhajós! Igen, bizony van ilyenünk is.  Farkas Bertalan ugyanis kereken 30 évvel ezelőtt, 1980 május 26-án, a Szojuz-36 fedélzetén indult és érkezett a világűrbe.

Farkas százados (1997 óta nyugállományú dandártábornok) nyolc napot töltött a világűrben, s azóta is ő az első, és mindmáig egyetlen magyar űrhajós.
A kordokumentumok szerint az Interkozmosz Tanácsán a szovjetek az 1976-os moszkvai ülésen közös űrrepülésre invitálták a szocialista országokat. (mostanság ez kb. 30millió USD/fő)
Az országok képviselőit, azaz az útra bocsátandó pilótákat Kecskeméten kezdték tesztelni a Repülőorvosi Kutató és Vizsgáló Intézetben, 1977 májusától. A feldatra jelentkező 27 berepülő pilóta alapos szűrésen esett át, melynek végeredményeként a fennmaradt hét legjobb pilóta közül négyet a Gagarin Űrhajóskiképző Központban közösen választottak ki a szovjet és magyar szakemberek.
Ketten - Elek László és Buczkó Imre - itthon maradtak "vésztartalékként", Magyari Béla és Farkas Bertalan azonban 1978. március 20-án családostul kiköltözött Csillagvárosba, és ott folytatta a felkészülést.
A két éven át tartó felkészülés végén mindkét pilóta kiváló minősítésben részesült, de fájdalom: csak az egyikük repülhetett. Az, hogy mégis melyikük kerül ezáltal a későbbi történelemkönyvek lapjaira, kinek jutott az igazi dicsőség, az - a hivatalos iratok szerint - csak az utolsó napokban dőlhetett el. A nehéz és hálátlan döntést az oroszok a magyarokra hárították, akik Farkas Bertalan mellett voksoltak.

Farkas Bertalan és Valerij Kubaszov 1980. május 26-án indult a világűrbe a Szojuz–36 űrhajó fedélzetén. Őket  Leonyid Popov és Valerij Rjumin szovjet űrhajósok fogadták a Szaljut–6 űrállomáson. A nyolcnapos úton Farkas, a magyar kutatóintézetek által tervezett orvosbiológiai, fémtechnológiai, fizikai, távérzékelési és erőforrás-kutatási kísérleteket és megfigyeléseket hajtotta végre. 1980. június 3-án tértek vissza a Földre, a Szojuz–35 űrhajó fedélzetén.

Kubaszov és Farkas

1980-ban 9 éves voltam. Nagyon sokra ugyan nem emlékszem, de arra az Esti mesére határozottan, amit ő mondott az űrből, a Magyar Televízióban.

Űrhajósnak lenni szerintem MENŐ!

2010 június 11. Közeledik a nap, melyre 4 éve vár a Föld lakosságának tetemes része.

A Dél-Afrikában rendezendő foci VB mindenek felett álló esemény, egy hónapon keresztül satírozza át a szaros politikát, a közéletet és az egyéb dolgok összességét, melyet a mindennapi életünkként szokás emlegetni. A konstans meccsnézés házassági és munkahelyi konfliktusok forrása, válások, pofozkodások, a határtalan boldogság és tengernyi bánat okozója lehet. Nem csoda, hiszen a legnagyobb nézettségű esemény a világon.

Ez alkalomból stábunk ismét tippjátékot szervez,mely minden eddiginél nagyobb publicitást élvez majd,ám erről, és a szabályokról később szólunk.

A VB-ére kijutó 32 résztvevő, 8 csoportban kezdi meg a küzdelmet,melyből - a selejtező körök végére  - 16 csapat marad állva.Első körben a nyolc csoport meccseit (48 db) fogjuk megtippelni,majd a nyolcad,negyed-,és elődöntők,végül a bronzmeccs és a döntő.

Összesen 64 meccs,sűrű lesz a menetrend.Június 1.-én kitesszük a táblázatot, és a kezdőrúgásig lehet majd leadni a tippeket.

Addig is lehet felkészülni,hamarosan kezdünk.

Ha szombat reggel akkor piac, friss zöldség, vágott virág, törökméz, vattacukor, lángos, dupla málna. Ha szombat délelőtt, akkor meg samponos víz, felmosóvödör, némi vax, szarvasbőr, ablakpucoló.  Ragyogjon a szekér. Mert van az az állapot, amikor már közel menni sem érdemes, annyira mocskos a gép.

Nem vagyok egy kocsibuzi - sőt - , de volt idő amikor komolyan hittem, hogy a kocsimosás igazán jó móka. Hogy így gondoltam ,annak talán a gyökerei a 80-as évek elejére nyúlnak, mikor saját tulajdonban nem nagyon volt mit lemosni, viszont vidéken élő rokonaink szívest örömest megengedték, hogy tisztává varázsoljuk a szürke "Zsigát". Szóval nem volt mit, hát sóvárogtam valamiért, ami elérhetetlen. Láttam a tehetősebbeket, akik a hétvége beálltával nekidőltek a narancsvörös Skodának, világoskék Trabantnak, netán egy korosabb Opelnek, és csorgott a nyálam. Nekik van kocsijuk. Aztán, nekünk is lett. Mustár sárga 1200-es. TF 49-76.

Nyugodtan mondhatom, az akkori módszer semmit nem változott, a körülmények is talán csak annyit, hogy most már nem lakótelepen nyomjuk, így a meleg vizet nem le, hanem csak simán ki kell vinni az udvarra.

A betondzsungelben való kocsimosás igazi közösségteremtő tevékenység.  A segítőkész szomszéd biztosan akkor jelenik meg a szeméttel, hogy néhány jó tanáccsal segítse a munkát, netán egy üveg sörrel ücsörögjön egy közeli lépcsőn vagy padon, hogy némi alkohol gőzében hintse az igét. Rámutasson munkánk hiányosságaira, értékeire, vagy csak szóval tartson bennünket. Ha pedig a ház kertes, és a kerítés kellőképpen alacsony, akkor jön az átkönyöklés, no meg az elmaradhatatlan: "Utána az enyémet is lemosnád?"

A rend kedvéért az elengedhetetlen kellékek: melegvíz, a család egyetlen használható vödre, némi autósampon - mondjuk mostam én már habfürdővel, samponnal, mosogatószerrel - ,egy nagyobbacska szivacs, vagy egy rendes mosókefe.

A házi kocsimosásnak szerintem alapvetően két iskolája létezik. Míg az egyik egy hidegvizes öblítéssel nyit, addig a másik rögvest a samponos folyadékkal kezdi a folyamatot, mondván az első tisztavizes réteg amolyan védő bevonatot képez a felületen, ami pediglen nagyon nem jó a kocsinak. A kezdeti kettős út után persze összefutnak a szálak, hogy leírva álomautónk körül a 360 fokos kört újra a bal első visszapillantó tükörnél kössünk ki. Kerekeket nem kihagyni!
Aztán gumislag megint. Öblítés. Ha "félmunkát" végeztünk ilyenkor szembesülhetünk a mosás hiányosságaival, melyet újbóli samponozással rögvest korrigálhatunk is. Tűző napsütésben NEM kocsit mosni. Tapasztalat, hogy ilyenkor a komplett munka egy nagy korrigálásból áll. Lemosod, odaszárad, lemosod odaszárad...mint valami elcseszett burleszk jelenet. Ráadásul foltos, ezáltal randa.

Oktatás (a felvételen nem én vagyok)

Amint kész jöhet a szárítás. Hasznájunk valami jó nedvszívó, kevésbé szöszölő textíliát, vagy szarvasbőr kendőt, ami vagy az - bár ezt erősen kétlem (nincs is ennyi szarvas a világon) - ,vagy valami szintetikus izé.

Ha kívül kész, jöhetnek a hajlatok. Ajtóélek, küszöbök, tükrök.

Végül ha már csillog-villog minden porcikája a járműnek, lehet kettőt-hármat  hátrébb lépni , és elismerően méregetni munkánk jól megérdemelt gyümölcsét :a tisztaságot , meg persze bezsebelni a szomszédok/járókelők dícsérő szavait.

És te? Mosol-e kocsit?

Sophie Barthes szerzői filmjében a fő attrakció az,hogy Paul Giamatti „iz” Paul Giamatti. Izgalmasan hangzik, nem ?

Ebben a  keserédes,lélekbúvár moziban az érzékeny lelkületű színészt felemészti aktuális színházi szerepe, a Ványa bácsival  birkózó művész kétségbeesett lépésre szánja el magát. Egy valószínűtlen és meredek szolgáltatást nyújtó cég reklámjára ráharapva, gyötrődő lelkét kiszippanttatja testéből, és szebb napok reményében leadja azt megőrzésre.

A könnyedség nem tart sokáig, Giamatti csicseri borsóban alakot öltő lelkére ráteszi a kezét a lélekcsempész maffia, így a kétségbeesett színész egészen Oroszországig futhat lélekszakadva,hogy visszaszerezze elengedhetetlen "alkatrészét".

A John Malkovich menet ízvilágát megidéző alkotás nem egy világrengető darab, ám a részecskéiben duruzsoló, szívfacsaró alaphang, ihletett érzelmi állapotban akár maradandó élményt is okozhat. Az önmagát alakító Giamatti -t nézni igazán szórakoztató dolog, a zseniális karakterszínész teljesen összefonódik a filmmel, lelkesen, illetve lelketlenül is remekel.

Sajnos az alkotás többször kibillen a ritmusból, itt-ott ellaposodik, unalmassá válik, mivel Barthes kisasszony gyakran kiengedi a gyeplőt. Ráadásul az abszurd történethez silány képi világot rendel, így a főszereplő mellett remeklő Dina Korzun (Nina) szuggesszív jelenléte ellenére, az esetenként széteső film sok energiát veszít.

Természetesen Giamatti zsigeri komikuma időröl-időre felvillan, de a viccelődés és a lírázás fokozatos összemosásának eredményeképp, egy meglehetősen bágyadt hangulatú, ugyanakkor emberi filmet kapunk.

Sophie, ez sajnos most csak 3-as fölé, de a szándék dicséretes.