Szeretem, ha egy regénynek már az első sora ütős. Ez még nem garancia arra, hogy az egész könyv jó lesz, de azért kecsegtető. A kedvenc első sorok listáján jelenleg ennek a könyvnek a kezdő mondata a befutó: „Apám arcától megállt az óra.” Szerencsére ebben az esetben amilyen jó a kezdet, olyan jó az egész.
Minden könyvmoly álma egy olyan kor, ahol a könyvek körül forog a világ. Jasper Fforde ezt a világot mutatja be, ráadásul kriminek álcázva, hogy az egész ultraszórakoztató legyen. Ebben a világban az irodalmi művek megelevenednek, az utcán véres harcok folynak szürrealisták és francia impresszionisták között, modern térítőkként baconisták házalnak formabontó nézeteikkel („Elgondolkodott már azon, vajon tényleg William Shakespeare írta-e azt a sok csodás színdarabot?”), de őket is üldözik az újmarlowista radikálisok. A rendőrség elrabolt Dickens, vagy túszul ejtett Swift kéziratok után kutat, hamisító bandák gyártják a különböző első kiadásokat és kéziratokat. Főhösünk, Thursday Next is rendőrnő, aki minden idők legelvetemültebb bűnözője, az „alternatív erkölcsű” Acheron Hades véres nyomait követve igyekszik megmenteni a világirodalom egyik ikonját, Jane Eyre-t.
Miközben a nyomozás szálait követi, az olvasó percenként szembesül irodalmi utalásokkal (a Morgue utcai Holló pub), beszélő-, vagy csak simán vicces nevekkel (Cradent, Bowden Cable és Prusslick rendőrök), aki az angol irodalmat kicsit is ismeri, az remekül szórakozik a könyv minden egyes során. Ehhez kellett a Harry Potter fordító Tóth Tamás Boldizsár is, aki humorral és biztos kézzel ültette át a regényt magyarra.
1985-ben járunk, mindennapos az időutazás, a házi klónozó szettel bárkinek lehet saját dodója, vagy bármely más, exkihalt házikedvence. Anglia van, de nincs Nagy Britannia, Churchill semmi fontosat sem tett, mert egészen fiatalon meghalt, évtizedek óta tart folyamatosan a Krími Háború.
Hosszú idő óta ez az első könyv, ami tényleg 100%-ig tetszett. Nehéz kategorizálni, témáját tekintve szórakoztató irodalom: sci- fi, horror, krimi, kémregény egyben. A sajátosan értelmezett intertextualitás, rájátszás és humor miatt azonban mindenképpen kiemelkedik a csupán könnyed szórakozást ígérő könyvek közül. Leginkább egy korábbi posztunk, a Könyvek könyvekről témájába vág. Hozzám kissé késve ért el Thursday Next kalandja, a rajongók már a 6. kötetet fogyasztják világszerte. Több fordítás nálunk nem készült, a Láva kiadó nevét eddig nem is hallottam. Ismét előnyt élveznek tehát, akik tudnak annyira angolul, hogy eredetiben olvassák a folytatásokat.
Fforde meglepő hitelességgel helyezkedik bele egy harmincas éveit taposó nő karakterébe. A magyar felmenőkkel is bíró, reklám- és filmvilágban jártas író első kötete ez, amely egy csapásra biztosította számára a világhírnevet és az anyagi sikert. Ahogy honlapján olvashatjuk, megírása után közel a 80. próbálkozásra talált csak eléggé vállalkozó szellemű kiadót. Stílszerűen egy angliai könyvesfaluban él, ahol az 1600-as lélekszámra 40 könyvesbolt jut.
„– Csendet! Úgy hiszem, bátran kijelenthetem, hogy bolygónk legaljasabb lakója s e század legragyogóbb elméjű bűnözője vagyok. Tervünk, amelynél ördögibbet emberfia még nem eszelt ki, a körözési listák élére röpíti, egyúttal a legkapzsibb álmaikat is túlszárnyaló vagyon birtokosává teszi önöket. – Hades tapsolt egyet. – Kalandra fel hát, s kívánom, hogy siker koronázza e minden gonosztettek legkülönbikét!
– Uram…
– Mit óhajt, Müller doktor?
– Az a sok pénz… nem is tudom. Én beérném egy Gainsborough-val. Tudja, azzal, amin a kék ruhás kölyök van.
Acheron rámeredt Müllerre, s lassan mosoly terült szét az arcán.
– Miért is ne? Az ádáz művészetbarát! Isteni dichotómia! Megkapja a Gainsborough-ját! Most pedig… Mit akar, Hobbes?
– Ugye, nem felejti el kijárni, hogy az AST műsorra tűzze a skót darab általam tökéletesített változatát Macbeth bekeményít címmel?
– Dehogy felejtem el.
– Komplett nyolchetes széria lesz?
– Igen, igen, és meglesz a láncfűrészes Szentivánéji is. Mr Delamare, ön is óhajt esetleg valamit?
– Hát… – vakarta meg a tarkóját a vizslaagyú. – Lehet azt, hogy egy autópálya-pihenő a mamám nevét viselje?
– Letaglózó korlátoltság – kommentálta Acheron. – A kívánsága aligha teljesíthetetlen. Felix7?
– Én nem kérek fizetséget – hangzott Felix7 sztoikus válasza. – Én az ön odaadó szolgája vagyok, semmi több. Érző lény nem kívánhat többet, mint hogy egy ilyen jóságos és bölcs urat szolgálhasson.”
