Valamikor a 90-es években lettem nagy King rajongó, mint sokan mások. A Cujo után gyors egymásutánban faltam a könyveit, magyarul és angolul egyaránt. Talán ez volt a baj, mert ahogy a régi írásai elfogytak, az újak egyre kevésbé tetszettek, és úgy tíz éve teljesen leszoktam róla, legfeljebb a nagy kedvenceket vettem elő néha. Részemről ki is maradt jó pár regénye a közelmúltból.
A búra alatt csak azért kapott esélyt, mert egyrészt a remény hal meg utoljára, másrészt olyan hosszú, hogy ideális kísérőnek éreztem nyaraláshoz. (Ja, a kiadó szerint a búra nem elírás, szándékosan használták a kiejtett alakot. Ha ez igaz lenne, gratulálnék az Európa Kiadó kis forradalmához. Sajnos azonban a regény egy jelenete világossá teszi, hogy itt bizony alapos elszabás történt, csak ezt ciki bevallani. Ha már itt tartunk, azt sem értem, hogy az amúgy igényes borítókkal kiálló kiadó miért nem tudja ezt megtenni a King könyveknél is.) A búra alatt végül nem várta meg a nyaralást, mert egyik este belekukkantottam, aztán a kezemhez ragadt és le sem tudtam tenni az 1536. oldal végéig. Végre, ismét egy nagyon jó Stephen King regény.
Egy szép őszi napon váratlanul egy láthatatlan, de áthatolhatatlan bura zárja el Chester’s Mill városkát a külvilágtól. Innentől kezdve senki se ki, se be. Képzeljük el, mi történik, amikor néhány száz állampolgárt összezárunk, ki tudja meddig. Képzeljük el Zimbardo börtönkísérletét, csak nagyban, és olyan helyzetben, ahol a külvilág legfeljebb szemlélhet, de közbe nem avatkozhat. A stanfordi kísérletben a második napon lázadás tört ki, hat nap múlva le kellett állítani az egészet. King városkájában kicsit tovább tart az izoláció, és ahogy bizonyossá válik, hogy semmivel sem lehet áttörni a láthatatlan falat, egyre bátrabbak lesznek bent a gonosz erők. A történetről nehéz lenne spoiler nélkül többet írni. Elég annyi, hogy gyorsan pergő, nagyon izgalmas. Jó érzésű polgárok, szemben a politikussal és hordájával. Az egész persze nem ilyen sablonos, akkor nem Kingről lenne szó. Ő az emlékezetes, élethű szereplők megalkotásának mestere és ebben a könyvben végre újra magára talált.
A karakterek olyan jók, mint a régi nagy King regényekben. Élnek, lélegeznek, tényleg ott vannak, minden lehetséges oldalról ábrázolva.
Két pólus köré sorakozik fel a város. Az egyik a főgonosz, megalomániás politikus, Nagy Jim Rennie, minden erkölcsi érzék híján. Alakja egyszer már megvolt a Holtsávban, csak amire ott Greg Stillsonnak nem maradt ideje, azt itt a maga kis szemétdombján Nagy Jim most véghezviszi. A másik Dale Barbara iraki veterán, aki véletlenül került a városba, és a sors arra kényszeríti, hogy a háborúban megtalált humanitását a jók szolgálatába állítsa. Említést érdemel még Ifi, Nagy Jim pszichopata fia, és hasonló kvalitású barátai, akikből az új rendőrség tagjai kerülnek ki, illetve a horrorisztikus drogdíler, Phil. A jók között van egy egyetemi professzor, a helyi boltos, egy rendőr, egy orvos.
A regényben a nőalakok hangsúlyosabbak, a balhét egyértelműen ők viszik el. A búra alatt a nők regénye, akik minden gyarlóságuk ellenére messze a férfiak felett állnak lelkierőben, jóságban, sokszor észben is. (A gonoszok közé is kerül egy lány, hogy ne legyen olyan átlátszó a dolog, de alakja gyenge és szimpla, mintha Kingnek nehezére esett volna életet lehelni belé.) Chester’s Mill női vezetője Julia Shumway, a helyi lap tulajdonosa. Rendületlenül, néha már idegesítően demokrácia párti, és bár a szeme láttára hullik darabokra az amerikai álom, nem adja fel. A lelkésznő, Piper Libbey, akinek kételkedő, mégis igazabb és mélyről fakadó hite/hitetlensége mellett lelepleződik Nagy Jim dogmatikus és hazug kereszténysége. Rosie, a melegszívű kocsmáros, a helyi nővérek, rendőrnők, stb… Úgy tűnik, nők nélkül ez a város néhány nap alatt kőkorszaki szintre süllyedne, annál is inkább, mert a jók vezére, Barbie nagyrész börtönben csücsül, amikor igazán szükség lenne rá. King a maga eszközeivel ebben a regényben a nőknek udvarol, nagy sikerrel. Minden korosztály megkapja a maga bókját, az öregedő Rosie-tól a hacker kislányig. (Sammy Bushy, a drogos leányanya megformálása zseniális.)
A végkifejlet gyermekien egyszerű, emiatt kicsit összecsapott hatása van. Persze 1500 oldal száguldás után meg kell állni valahogy, ha ez nem is könnyű. Utólag belegondolva, egyik kedvenc King regényemet sem a lezárásért kedvelem. Néhány esetében nem is jut eszembe pontosan, mi lett a vége.
Összességében nagyon tetszett A búra alatt. Az őrület és káosz kifejlődének plasztikus ábrázolását kapjuk, nem is annyira a cselekménynek, mint inkább a rengeteg szereplő változatos szemszögének köszönhetően, az erőszak mértéktartó megjelenítésével. King minden szájbarágós didaktika nélkül mutatja be, hogy a demokrácia ingatag kártyavár, és a civilizáció csupán vékony máz az emberiségen.
Európa, 2011, Szántó Judit
