HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Évtizedes filmek 3.harmad

2010.01.03. 15:11 rolo tomasi

2006



A barlang (The Descent)

r: Neil Marshall

Szerepeljen a listában  egy úgymond rendszeridegen mozi is, a brit Neil Marshall barlang horrorja a műfaj gyöngyszemei közé sorolódik.
Bár a rémálomba forduló kalandtúra igen nagy klisé, Marshall addig-addig tapicskolta a témát, míg sikerült valami különlegeset kihoznia a dologból.
A  főhős, a frissen megözvegyült Sarah (Shauna McDonald) és extrém sportos barátnői egy kis adrenalin- fröccs reményében bevetik magukat egy, még fel nem tárt hasadékokkal rendelkező barlangba, ahol eleinte csak a jó öreg klausztrofóbia emeli hőseink pulzusát, majd az edzőkörök lefutása után a mélységes, sötét üreg felfedi valódi arcát.
A The Descent a legszebb horror hagyományokat eleveníti fel, vérfagyasztóan félelmetes, jó ütemérzékkel fokozatosan emeli a csapásszámot és a válogatott vérengzés mellett húzódik egy mélyebb, lelki szál is, kellően facsargatva a néző bensőjét.

Azóta elkészült a bizonyára  gyengébb folytatás is, nálunk várhatóan tavasszal landol.

 

2007


Szkafander és pillangó (The Diving Bell and Butterfly)
r: Julian Schnabel

Haldoklós, igaz történetekkel tele a padlás. Több tucat film foglalkozott hasonló témával, vegyes eredményességgel.
Hollywoodban minden színész álma egy „jól megírt” kripli vagy gyogyós szerep, ám ez itt nem az álomgyár. Julian Schnabel bivalyerős drámája a hagyományos filmes eszközökön túllépő, egyedülálló és vakmerően őszinte mű.

A sztori ráadásul szóról-szóra igaz.

Jean-Dominique Bauby (Mathieu Amalric) az Elle magazin sikeres főszerkesztője 43 éves korában egy súlyos agyvérzés folyományaként teljesen lebénul. Ettől kezdve a világgal csupán bal szeme segítségével kommunikál, egyéb csatornája nincs, a  mozdulatlanság béklyójában ágyhoz kötve tengődik. Unalmas?

Közel sem..

Schnabel koncepciójának lényege Janusz Kaminski optikája, ami igazából Bauby épen maradt szeme, az ő (fél) szemszögéből látjuk a világot. A "Szkafander és pillangó " ereje abban rejlik, hogy ennek a borzasztóan nyomasztó és elviselhetetlen perspektívának megteremtése tökéletesen sikerült, így aztán a film első felében mindenkit látunk, kivéve a főszereplőt.

Bauby életereje és szellemisége határtalan, egy különleges metódus segítségével megtanul egy szemmel kommunikálni (az ábécé megfelelő betűjénél pislog) sőt a módszer segítségével könyvet ír (mely a film alapja). A filmtől egyébként nem kell félni,nem a szokványos érvágós melodráma, témáját meghazudtoló, friss és életigenlő mozi. A mizerábilis állapota ellenére Bauby-ban több szenvedély, humor, és szexualitás lüktet  mint egészséges embertársaiban. A fényképezés mesés, a film színvilága szemkápráztató, a mindig remek Mathieu Amalric (Bauby)ezúttal is

A Szkafander es pillangó egy mélységesen emberi és sallangoktól mentes  alkotás, az utóbbi évtized egyik legnagyobb filmje.



2008



Boy A
r: John Crowley

Jack Burridge (Andrew Garfield)  gyermekkora nem zajlott épp  zökkenőmentesen.

10 évesen elítélték egy diáktársával közösen elkövetett gyilkosságért, majd 23 évesen szabadul és álnéven, nevelőtisztjének (Peter Mullan) atyai támogatásával próbálja felvenni a ritmust és beépülni a társadalomba. Ám a lépten-nyomon visszaköszönő múltjával és önmagával tusakodó Jack megtisztulása közel sem egyszerű folyamat…

A brit  rendező, John Crowley  elementáris filmje rendkívül kényes témát kapargatva szól az  újrakezdésről, a bűnről és bűnhődésről, az előítéletekről, a megbocsátásról, a belső  és külső démonokkal való megküzdésről.

Jack-eredetileg Eric- szörnyűséges múltja mellett- egy rendkívül érzékeny  és tehetséges srác, aki zavartsága és különcsége ellenére utat talál a boldogulás felé, mentora ,Terry ( a zseniális Peter Mullan) óvó szárnyai alatt fokozatosan dobja le mázsás terheit, szerelembe esik, barátságokat köt…

A nagy kérdés persze az, hogy lehet-e egy életet egy mélyen eltemetett titkokra alapozni, lehet-e boldog egy lemoshatatlan stigmát viselő ember.

A Boy A majd minden téren tökéletes alkotás, az ifjú Andrew Garfield alakítása figyelemreméltó, a film vizuálisan lebilincselő, a fényekkel való játék, az operatőri munka és a hangulatkeltés autentikus, a biztos kézzel alkalmazott, „flashback”-es  történetvezetés precíz és magával ragadó.

Mestermű ez  a javából, remélhetőleg egyszer hazánkba is eljut valamilyen formában.



2009



Becstelen Brigantyk

r.Quentin Tarantino

Jó szokása szerint már első megtekintés után  padlóra küldött QT.

Várható volt a bravúr, az eddig simlis bűnözőkből és ponyvahősökből birodalmat építő mester belenyúl a II.világháborúba… Tuti recept.

A lazán kapcsolódó epizódokból összefűzött sztori kohéziója ugyan nem annyira briliánsan passzentos, mint a korábbi Tarantino klasszikusok esetében, ám a B.B. fejezetei önállóan is annyira erősek, hogy az itt-ott döccenő történetfűzés szót sem érdemel….
Sértődés ne essék, de üdítő látni, hogy egy rendező nagyzenekari vonósok és holocaust jelenetektől mentes filmet készít a háborúról, ahol a zsidók skalpolják a nácikat, ahol Hitlert ki lehet röhögni  és ahol a főgeci nem attól rémísztő, hogy üveghangon osztja a parancsokat, hanem egy hárfazenész kifinomultságával palástolja valós jellemét. Utóbbi szerepben Cristoph Waltz (Hans Landa) ugyebár viszi a mutatványt, fellépései  a film legjobb pillanatai.

A többiek sem vallanak szégyent, Brad Pitt (Aldo Raine) sem rossz, bár szerepe eléggé egysíkú. Persze színészként  Tarantino filmben nem is illik lebőgni, a dialógok félig már megformálják  a karaktert, ha ez olyan klasszissal párosul mint C.Waltz, akkor határ a csillagos ég.

A rendező hű maradt önmagához, sziporkázó alapanyagot készít, gátlástalanul nyúl, nem packázik ha vérről van szó, verhetetlen beállításokat alkalmaz (Robert Richardson utánozhatatlanul fényképez), és mindenekfelett ellenállhatatlanul szórakoztat.

A Becstelen Brigantyk talán legnagyobb erénye az amerikai filmkészítői felszínesség teljes zárójelbe tétele,a filmben szereplő összes náció időről- időre a saját anyanyelvén szólal meg.

Az mellett, hogy az angol, a francia, a német és az olasz nyelv használata remek helyzetkomikumokat is teremt, a dolog végtelenül hiteles és korrekt is.

Egyszer kibírják az amcsik is, hogy feliratot kell olvasniuk….megéri!

A Becstelen Brigantyk nem a legjobb Tarantino mozi, de messze nem is a legrosszabb (olyan talán nincs is).Páratlan szórakozás!

Idén én nem láttam jobbat!

3 komment

Címkék: mozi 2009 kino rolo egy évtized filmjei

A bejegyzés trackback címe:

https://oriasi.blog.hu/api/trackback/id/tr774578763

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ismeretlen_53952 2010.01.04. 14:38:54

A "Barlang" komolyan beszaratós. Teccett.

polly jean 2010.01.04. 14:45:54

A Brigantyk és az Oldboy nálunk is ot vannak. Ime a Filmvilág listája: http://filmvilag.blog.hu/2010/01/04/az_evtized_filmjei_10_1

joshibarat · http://themotherroad.blog.hu 2010.01.12. 09:44:47

Ezt a Szkafander és pillangót pont mostanában adja a HBO,ajánlom mindenkinek,nagyon odabasz.