David Suchet-Balázs Péter, Hugh Fraser-Szacsvay László, Philip Jackson-Ujlaki Dénes, Pauline Moran-Kútvölgyi Erzsébet. Az ismerős nevek a még ismerősebb „Agatha Christie: Poirot” című televíziós produkciót fémjelzik immáron 18 éve, hiszen az 1989-es első vetítés óta a „penge-eszű” nyomozó esetei immáron elérték a 12. szériát. Számszerűsítve: 36db 52 perc epizód, valamint 21db 103 perces rész.
Az 1989-es esztendő nem csak arról marad híres, hogy idehaza eltörölték a gimnáziumi matematika érettségit, hanem arról is, hogy "A Clapham-i szakácsnő esetével" útjára indult egy mára már klasszikusnak mondható televíziós sorozat. A hivatásos Christie rajongók persze fanyalognak, hogy ezek a történetek csak olvasva jók, de aki már látott egyet is tudhatja: kiváló, jól megcsinált alkotásokról van szó, melyek a korábban már méltatott Sherlock Holmes történetek méltó testvérei egytől egyig. Érdekesség, hogy "Hercule Poirot" megalkotója, Agatha Christie önéletrajzában nem rejti véka alá az indíttatást: "a belga nyomozó (Poirot nem francia, belga) korai történetei a sherlock-i hagyományok szerint készültek: különc detektív (S. Holmes), katonaságot megjárt, néha kissé csetlő botló segítőtárs (Dr.Watson) és egy mindenre elszánt, néha fafejű nyomozó a Scotland Yard-ról (Lestrade felügyelő)". A történetek helyszínei ezúttal London mellett nem csak a vidéki Anglia, hanem egész Európa avagy Afrika. Időben, persze Holmes-ékhoz képest természetesen közelítünk a mához és az 1920-as, 30-as években találjuk magunkat, míg egyes epizódokban már a II. Világháború ad történelmi hátteret.
És hogy a lehengerlő sztorik mellett kiknek köszönhető a lassan 20 esztendős televíziós siker?
A detektív mindenre kapható, érzékeny lelkű asszisztensét alakító Pauline Moran (Miss Lemon) ugyan nem a világ legkeresettebb színművésze, de kiválóan formálja meg a titkárnők gyöngyét.
Japp főfelügyelő szerepét Philip Jackson hozza, akiben nagyszerűen vegyül a fafejű városi rendőr és az érző jóbarát. Zacskóból eszik fish&chips-et, hidegen issza a teát és folyvást a feleségére panaszkodik. Persze ha kitartó kopóként kell üldözni a "vadat" nincs kegyelem.
Hugh Fraser pedig a mindenkor hűséges jóbarátot Heasting kapitányt alakítja. Szolgált az I. Világháborúban, edzett sportember, fess szívtipró, mondhatni igaz playboy s mindenkor amolyan "fizikai kiegészítője" Poirotnak.
Végül, de nem utolsó sorban maga a nagy David Suchet aki Poirot-t alakíjat, nem is akárhogy. Igazi közhely, de nincs rá jobb fordulat, miszerint a hátán viszi a sorozatot. A pocakos, pingvintotyogású, borotvaéles elméjű detektívet mostanra Peter Ustinov mellet Sushet-vel illik azonosítani. Kis színes, hogy egyetlen alkalommal ugyan, de volt szerencséjük együtt játszani egy korábbi Poirot történetben, mikor is a kissé különc detektívet Ustinov mester, míg Japp felügyelőt Suchet alakította (Thirteen at Dinner). És persze már él a skatyuja: miszerint ha Sushet akkor Poirot, pedig a színész ennél azért többet is tud. Szinpadon játszik a Royal Shakespeare Company tagjakén s számos mozi és televíziós szerepben bizonyít a mai napig. Kiváló munkáját pedig 2002-ben az II. Erzsébet lovagi kereszttel ismeri el.
Ha valakinek pedig nem elég a tévében Suchet, akkor szerezze be a tavaly megjelent: "Agatha Christie: Murder on the Orient Express" címen piacra dobott PC-s játékot, mert abban is Ő adja a hangját a nyomozónak.
Apropó hangok. A szinkron nem hazudtolja meg a magyar hagyományokat. Balázs Péter és Szacsvai László kettőse zseniális, bár eredetiben sem élvezhetetlen.Aki pedig anno elhalasztotta beszerezni a Színes Bulvárlapban (már megszűnt) ingyenesen kiadott VCD részeket annak a folyamatosan megjelenő dvd változatot ajánlanám, most épp díszdobozban. Aki meg nem ebbe fektetné a pénzét az simán csak nézze meg az M1-en december 1-én a Zátonyok közt című epizódot.
Kihagyni vétek.