HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

Rick Rubin

2007.07.20. 11:21 zsenya


Mindenki ragadja magához kedvenc RHCP, Slayer, Johnny Cash, stb lemezét. Ha a producer szó után Rick Rubin neve szerepel, helyben vagyunk.
A mai értekezés tárgyát ezen szakállas úriember képezi. Ö a nyolvanas-kilencvenes évek kultikus lemezproduce, ezt a titultust cerélte le az új évezredre a legfelkapottabra. Bulváros kanyarral élve: a száz legbefolyásosabb emberek egyike (Time magazin-2007), Owen Wilson legeslegjobb barátja, kedvenc időtöltése a jóga, sportja a ping-pong, itala a tea,-a pia, kokó, csajok háromszög örökre marad a múlté- és nem utolsósorban, egy magyar puli büszke gazdija...
 
A kis Rick (Frederick Jay Rubin) 1963-ban látta meg a napvilágot (Lido Beach, NY).
Higgyünk a különböző forrásoknak, miszerint ifjúkori kedvencei a Led Zeppelin, AC/DC, Aerosmith voltak.

Kérem semmi hip-hop, semmi hardcore. Még diákként azért alapít egy zenekart, ami már nevében is punk: "The Pricks"
Egyetemistaként gitáros egy "Hose" nevű bandában, ami szintén punk, de már 'art'.
A tizenkilenc éves Rick olyan zenekarokkal turnézik, mint az azóta kultikussá vált Meat Puppets, Hüsker Dü, Circle Jerks vagy Butthole Surfers.
És hogy két végén égesse a gyertyát, 1982-ben megalapítja a DEF JAM RECORDS-ot.

Kezdetben a suli 4-sávos felvevőjét/keverőjét használva -ez innen a Váci úti másfélszobásból inkább tünik a saját ego kielégítésének, mint bevételi forrásnak. De várjuk ki a végét...
(Tipp gyűjtőknek: az első DefJam kiadvány egy "Hose" vinyl single, barna jelöletlen papirtasakban).
A klub, és országjárás közepette összehaverkodik a Zulu Nation's "lemezlovasával".
A "Hose" természetesen oszlik, és Rick újdonsült barátjával,  DJ Jazzy Jay-el fejest ugrik Bronx, Brooklyn, Harlem, Queens, stb éjszakai életébe. Röviden: tanul hiphoppul. Első producerkedésük: "T La Rock: It's yours"




Úgy látszik a New Yorki éjszakában köttetett barátságok sem tartanak örökké. Rick megismerkedik a színtéren népszerű, előadó, menedzser Russel Simmonsal. Ejtik Jazzyt, és azon melegében -ügyvéd jelenlétében- bejegyeztetik a DefJam-et. 1984-et írunk.

1985-Az első hivatalos kiadvány: LL Cool J: "I need a beat". Na innentől megállíthatatlan a nyomulás. Olyan -addig- ismeretlen undergruond előadókat gereblyéznek össze, mint  Public Enemy,  Beastie Boys, vagy  RUN DMC.
A két utóbbi esszenciája a korai Rick Rubin életműnek. Fülbemászó gitárriffek házasítása vakerrel. Korabeli kifejezéssel élve: Rapcore. A Bukarest-Budapest-Berlin tengelyen meg Dieter Bohlen nyomul...
Nem elfelejteni, hogy a RUN DMC, és Aerosmith féle kollaborálás is Rubin agyából pattant ki.



Találd ki, hogy a Beastie Boys "fight for your rights" c. klipben ki az a Slayer pólós rocker aki tortát is kap az arcába ?(01:30-nál és 02:52-nél állítsd meg)
   
1988-a csúcsrajáratás kellős közepén Rick és Jezzy szakítanak. És teszik mindezt úriemberek módjára. Az ebben a szubkultúrában oly népszerű "társcsere" is elmarad. A hivatalos magyarázat, szakmai nézetkülönbség -jelzem a korabeli lapok emlegetnek valami balhét az akkori Def Jam elnökkel... Ahh, vaj hol maradnak azok a jó kis uzis leszámolások.
Tehát Jezzy marad, Hősünk pedig meg sem áll Kaliforniáig.
Azon melegében megalapítja a DEF AMERICAN-t, és olyan bandákkal keményít, mint Slayer, Danzig, Masters of Reality. Sokoldalúságát bizonyítandó, a kalapba kerül néhány indie zenekar is. Ugymint Jesus & Mary Chain, Wolfsbane...
Ne legyenek kétségeink, a pasas munkamániás. Energiájából futja lemezre a hazánkban kultstátuszt kiérdemelt Ford Fairlane-nek is (Anrew Dice Clay: Dice).
És hogy meglegyen az 'i'-nek a pontja, neki köszönhetjük az -egyébbként bombaformában lévő- RedHotChiliPeppers 1991-es áttörését is. A kb három bakelitlemeznyi anyagot rögzitő zenekar repertoárján talán soha nem szerepeltek volna olyan "lassúk" mint Could I have lied vagy Under the Bridge. A közös munkát csekkold a "Funky Monks" DVD-n, vagy a "Suck my kiss" clippen.
1993-Azért, hogy saját árnyékából kilépjen, átkereszteli a céget AMERICAN RECORDINGS-ra. Nemvicc, de még igazi koporsós temetést is rendez a DefJam-nek. Istenem sóbiznisz... Az első nagy project "Johnny Cash's american recordings" sorozata, amellyel nagy öreget újra a csúcsra repíti. És mindezt úgy, hogy az első lemezre mindjárt hat feldolgozást pakolnak. Rubinra egyébként is jellemző az átiratok erőltetése. Lásd RATM: Renegades, Slayer: Undisputed Attitude. Nem betojni, itt szó sincs szellemtelen másolatokról. A repertoárba belefér még néhány túlkoros: Mick Jagger: Wondering Spirit, Tom Petty: Wildflowers, AC/DC: Ballbreaker. Állandó társnak marad RHCP, Slayer, Johnny Cash RIP), és az újdonsült szerelem :System of a Down. Őket a kultikus, de méltán rosszemlékű hollywoodi Viper Roomban fedezi fel. A négy örmény bizonyára remek ping-pong partner, de még zseniálisabb zenész. Talán egymás szakállából merítve az ihletet, de már túlvannak az ötödik közös lemezen is. Széljegyzetnek összeboronálja a maradék Rage Against the Machine-t Chris Cornellel, és lezavar velük két, több mint tisztességes albumot (a harmadik Audioslave lemezen már a korábbi hangmérnök társ Brendan O'Brien a főnök).  
 



És hogy mik a védjegyei? Erre a jó válasz az, hogy kaparj elő pár lemezt, és hallgasd.
Ok! Igazából mindenkinél mást rángat elő a nagy, zsíros kalapból.
Kezdetben kizár olyan- akkoriban divatos- kliséket, mint háttérvokál, vonósok, fúvósok. Sokkal inkább koncentrál az előadó karizmájára, és az effektmentes lecsupaszított hangzásra. Ezt alátámasztja a fiatal LL Cool J aranyköpése is:"reduced by Rick Rubin". Csak emlékeztetőül, akkoriban BonJovi az MTV úristene. Ebbe a hajzuhatagba ütött rést az adidas dorkó...
Ezt a kijelentést azonban a kilencvenes évek végétől zárójelezhetjük is. A hangszerelés jóval gazdagabbá válik. Persze marad -szabályerősítő kivételnek- a Slayer. Azért higgyünk a fülünknek, amikor diszkrét vonósokat hallunk a By The Way-en.    
És terítékre kerülnek olyan előadók is, mint Shakira, a Dixie Chicks, Justin Timberlake, Linkin Park... A Grammy-díj nem képezi ezen írás tárgyát, mer szerintem olyan még anyám dagadt kandúrjának is van...   De lesz még Szakallas Buddhánktól Slipknot, U2, Metallica, és Johnny Cash(!) is.

Gondolom most valahol Malibu Beach-en "lótuszt ül", zöld teát szürcsöl, a puli meg gazdag szörfösöket terel...

2 komment

Címkék: zsenya híresember

A bejegyzés trackback címe:

https://oriasi.blog.hu/api/trackback/id/tr65121697

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lobo 2007.07.21. 17:36:59

Ez nem semmi volt, Zsenya!
Nem tudok mást hozzászólni, csak annyit, hogy:
...és kedvenc itala: az almalé!
(Pluszpont annak, aki tudja, ez honnan van. Bár elég evidens!)
L.

toszi · http://oriasi.blog.hu 2007.07.21. 22:45:28

csak ez az iszonyatos szakáll ne lenne...