HTML

Óriási Rádió

Gatyába rázva

szóba festő

2007.06.30. 00:04 toszi

KASABIAN 2007.06.28.
(PECSA-jegyár: 6900,-HUF...foto: photographic.hu)
 
 
 
Azért az milyen lehet, amikor csörög a telefon és az Oasis managere felkéri a zenekarodat, hogy „hello…lesz itt egy ilyen észak-amerikai turné…nincs kedvetek játszani a Gallagher fivérek előtt?”
 
Pedig Noel Gallegher szerint ha nem is pontosan így, de megtörtént a fenti eset, amelyről egy 2005-ös The Sun interjúban Serge Pizzorno (lead gitar) így vélekedett:
 
"You live out this moment as a kid. It's going to be amazing going round with our heroes. It's a f*****g dream come true to be touring with them."
 
 
Na jó, mi tegnap este nem láttuk az Oasist (leszámítva néhány pólón, mint felirat), node nem is azért mentünk. Az előjelek nem túl biztatónak mutatkozta nézőszám tekintetében. Az előzenekarként fellépő NEO ugyan becsülettel megtette a magáét, de a produkció végére látni lehetett, hogy nem leszünk többen, mint egy valamire való középiskolai ballagáson. Talán ez, talán a kerületben uralkodó csendrendelet miatt, az előre meghiredetett szabadtér helyett a PECSA nagytermében gyűlt össze a mélyen tisztelt nagyérdemű.
Utóbb belegondolva nem is volt nagy gond, hogy csak kb. 800-an voltunk…mert a hangulat az kimondottan frenetikus volt.
Annak ellenére, hogy élőben azért jobban érezhető az Primal Scream, the Stone Roses, Oasis hatás –nem beszélve a külsőségekben kimondottan Oasisre hajazást- kimondottan elveztük a bulit.
Mert a Kasabian pont attól jó, hogy ilyen is meg olyan is, de azért mégsem pont ugyanolyan.
Csak ezt a rohadt „good evening budapest…we love hungarian gulash” dumát felejtené már el minden épeszű zenekar.
A megjelent 2 lemezről (2004-Kasabian, 2006-Empire) mindent eljátszottak ami belefért ebbe a bő 70 percbe…(összeszámoltam: 14. dalt nyomtak le…a 2 lemezen 24 szám van összesen)
Az instrumentális Brown Acid után puskaporos hordóként robbant rögtön másodikként a Shoot the Runner majd a Reason is Treason…
Közben mi lassan, de biztosan megsüketültünk a Marshall-ok előtt.(Oda a zenei karrier-jegyezte meg ma reggel Rolo kolléga)
Az elhangzó nóták alatt erősödik a korábbi sejtés, itt bizony az OASIS kezes könyékig benne van a levesben.
De most is mondom: EZ NEM BAJ...sőőőt...ettől is jó a cucc.
Végén kötelező ráadásként: Club Foot és L.S.F...szakad rólunk a víz...ropjuk 1000-el....aztán villany fel...thank you hungary...or wherever you come from...
 
A végén még elkértük a hangmérnöktől a set list-et, így teljes volt az élmény...(alább scannelt formában)
 
 

6 komment

Címkék: turnébusz toszi

A bejegyzés trackback címe:

https://oriasi.blog.hu/api/trackback/id/tr87108772

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

RMP 2007.06.30. 15:17:56

Königek vagytok, grat a setlisthez! :)

Azért mondta a végén, hogy "thank you hungary...or wherever you come from" mert még a legelején volt egy kis félreértés. A lelkes közönség minden goulash, budapest beszólásra éljenzett, és amikor azt kérdezte "Is anyone here from the UK?", arra is óriási yeah volt a válasz. Ezen kicsit meglepődött, de valamit mormogott, hogy hát végülis ma mindannyian kicsit britek vagyunk :)

És végülis majdnem pont ilyenek voltak, mint előtte egy héttel Glastonbury-n :D Bár oda valamiért vittek magukkal billentyűst is... youtube.com/watch?v=Cd1Thq5EgQE

rolo tomasi 2007.06.30. 19:41:39

Billentyüs nem lett volna baj,de megkaptuk amiért mentünk.A bal fülem viszont még olyan 40%-os.
Kis bejátszás a Pecsából:
www.youtube.com/watch?v=33kKvmAOooo
Interjú:
www.origo.hu/zene/20070629-kasabian-interju-es-koncert-petofi-csarnok.html?pIdx=1

Zsenya 2007.07.02. 15:38:27

Csak kint, meg a szinpadon lehetett bagózni..

bubo 2007.07.02. 15:55:07

Szóval ott tartottunk csütörtök este, a bal fülre már senki nem hall, de azért jót izzad a 2000-es tömegben a Pecsaban.

Alig pár óra alvás és 800 km után Münchenben folytatjuk. Évek óta s vára-várt buli. Párszor már lecsúztunk, de minden európai turnénál bíztunk hogy "na az idén már biztos jönnek ide is, mert nehogymá' a csehekhez, osztrákokhoz igen és ide nem..." Nem, ide még mindig nem, Chili miatt 2007-ben is irány a bajor szentély, az Olympia Stadion.
Izgultunk, hát naná. Idegeskedtünk, hát jóhogy mikor akkora dugó volt a városban, hogy nálunk felső-alsó rakpart csúcsban kutyafüle ahhoz képest és a kocsisor egy saját farkába harapó, benzintől bűzlő kígyónak tűnt. Végül valahogy sikerült megszabadulni a négy keréktől és gyorsan a stadion felé indultunk. Persze bőven időben voltunk - kb 2 óra a kezdésig - de az izgalom megnyújtotta a lépteket.
Szépen gyűlt a nép, fiatalok, idősek, rockerek, emo lányok és emo fiúk, papák, mamák, juppik és csóró külföldiek. Minden megy mint a karikacsapás, olyan németes szervezettség érzésünk van. Bejutni fél perc sem, bent sörhöz jutni, max 3. perc, wc-nél várni sem kell. Istenem, nem ehhez vagyunk szokva.
Jegyre tekint, X. szektor. Megkeressük, megvan, van ilyen, tehát nem basztak át, lesz helyünk. Erre a jóhírre, hogy már semmi nem állhat a koncert és közénk, úgy döntünk sörrel ünneplünk. 3,40 a Paulaner + 1 euro a pohár. Szemünk sem rebbenhet a Nova(k) után. Belefér egy perec, meg egy jónak nem mondható müncheni kolbász is. Tisztes távolságból szemlézzük az embereket. Esznek, isznak, mosolyognak, semmi tülekedés, szemetelés, hangos kurvaanyázás. A stadionból egy afriaki kórus (Soweto Gospel Choir) hangjai férkőznek a még épnek nem mondható hallójáratunkba. Azon morfondírozunk, h miért ők az előzenekar, de abban maradunk, hogy ez a goszpel minden korosztálynak bejön és nem kell átépíteni a színpadot utánunk. Végül abban maradunk lehetne rosszabb is pl a Scorpions.
Egy helyen áll nagy tömeg az előtérben, a pólósoknál. Persze tudjuk, hogy tömegcucc és náluk is kínai a póló, ami pár mosás után elcsavarodik, de nem bírunk magunkkal (biztos van ilyen h a koncertre járás pszichológiája vagy vmi és ezt lovagolják meg ott is az árusok, egyszerűen mindent megvsznek a rajongók). Beállunk a sorba és 10 percen belül büszke tulajdonosokként távozunk.
8 után még egy biztonsági wc-látogatás és felmásztunk a helyünkre. Nagyon messze a színpadtól, a fedett rész legtetején. Pazar a kilátás, csak a hang is az legyen, meg a kivetítők is működjenek, mert bajban leszünk! Egyelőre elég hiányos a lelátó, de 3/4 9re a lyukak betömődnek, a dühöngő részen mindenki készen áll. Jobb nem lévén a közönség önszórakoztatásba kezd, miután minden létező road-ot megtapsolt aki a színpadra merészkedett. Hullámzunk....ó jajj! Legalább 15-ször. Nem baj, kibírjuk csak kezdjék már. Újabb sokk:
Chop-chop song a Cher-től...bambán nézünk egymásra, hogy ez meg hogy kerül ide? Pár perc a kezdésik és megérkezik 2 fekete kisbusz. Biztosak vagyunk benne, hogy ŐK azok. Az utolsó másodperceket arra használjuk, hogy megtippeljük az első számot. Cant't stop a voksom.
Látni, hogy a háttérben 4 alak kúszik a színpadra, Flea piros naciban, félmeztelen a tetkóival. Frusciante egy jófiús 'DIY' kockás ingben, szépen megnyiratkozva. A dobost már nem is látni, rögtön fejest ugrott a szerkója mögé. A pulzusunk 100 felett, mindenki talpon és az első pengetésre mindenkiből egy bokából feltörő "ősi yeeeaaah" bukik ki. Belőlünk is!
A gitáros fiúk 1 perc alatt elkápráztatnak mindenkit. Majd berobban a színpadra, a boxolónak öltözött Anthony. És Can't stop! Igazam lett. A show elindul, Anthony pörög, forog, ugrál...csak az ének nem annyire megy.
Innentől a szuperlatívuszokat elteszem a ráadás részre, mert olyat nem éreztem sem fülben, sem szívben, hogy megérdemelné. Az első 3 nóta (Throw away your..., és Dani California) egy botfülűt is heves asztakúrvázásra késztetett volna. Tiszteletből mozogtunk és taps meg fütty is volt, de többet néztük a cipőnk orrát mint a színpadot.
Majd bemelegszik -mondtam. Így is lett. Kaptunk jókat, főleg az előző 2 albumról. Majd az est fénypontja, meggyőződésem h a közel 60-70 ezres tömeg (a német sajtó 40 000-et írt) fele csk ezért jött ki: Snow. Erre a bénák táncra perdültek, a némák énekelni kezdtek és úgy éreztük megreped a vasbeton aladtunk. Mellettem egy 40-es párocska ücsörgött, egymáshoz bújva, vidáman sutyorogva és barátságosan mosolygtak fel rám ha 'hangoskodni' mertem. Na de ennél a muzsikánál Fritzből előbújt a kisördőg és méregdrága bőrkabátját lazán hátra hajítva kezdett egy őrült héjóóó-ba, komárlacis csípőmozgásokat imitálva.
Minden német portálon kiemelték ezt az egy momentumot...Pedig azért volt érdemesebb pillanat, igaz várni kellett rá, egészen a koncert végéig. 60 perc után vége. Színpad elsötétül, egy árva sárga viharlámpára emlékeztető dolog pislákol a színpad közepén. A németek cugábéznak, én magyarként pesszimistáskodom, "áááá nem jönnek ezek már vissza...."kb 5-6 perc teljes bizonytalanság és a bennem a remény szikrája sem.
Megjelenik Chad és őrületes püfölésbe kezd. Rosszmájúan megjegyzem, hogy biztos ő húzta a rövidebbet és ezért neki kellett ráadást játszania. Rámcáfol Flea és trombitál egyet, ezzel gyűri végérvényesen maga alá a közönségét. Visszakúszik Frusciante is és repeszt egy orbitálisat....na és végül Under the Bridge és Californication. Ezzel mindent jóvá tesznek, elérzékenyülve vesszük tudomásul, hogy ennyi volt 100 perc és a 2 fekete autó saját nyomvonalán indul az ellenkező irányba...elmentek.
Ismételni lehet még: szerdán Drezdában. Nekünk talán 2008-ban, végre Magyarországon!

rolo tomasi 2007.07.02. 19:25:12

Köszi Bubó!
Alátámasztalak egy videóval,tényleg szeretik a Snow-t.Érdekes lehetett onnan fentről.
www.youtube.com/watch?v=wVXSIOGJP7c&mode=related&search=

Zsenya 2007.07.03. 21:21:22

Emlékszem,Toszival mi is megjártuk a müncheni olimpiai stadiont, csak az 97-ben volt, és nem Chilit hanem 1860 München-Frankfurt meccset láttunk (1-5).