És az milyen amikor a "metálszínpad" tizedik sorában egy derékig érő, fonott szakállas, széttetovált arc-fülig érő szájjal-színes buborékokat ereget, szén, és zsalonrészeg sorstársai legnagyobb megelégedésére ? az olyan mint egy NovaRock 2007-ben: Színes, békés, szagos(!)
Vasárnap, Utolsó nap:
Egy Mosonmagyaróvári panzióban begyógyult szemekkel böngésszük a vasárnapi felhozatalt. Ezalatt a küldöttség fele már hazafele poroszkál. Némi kávé, aztán kezdődhet a strigulázás.. Modest Mouse jöhet, Within Temtationből(holland gótikus rock) köszi így ismeretlenül sem kérünk.
Ok, háromra kinn vagyunk, sőt egész közel parkolunk a bejárathoz-Hajnalban kiderül nem ez volt a nap ötlete. Hajnali kettőkor pöcsölni a kijutással, hát hogyismondjam...szívesen kocogtattuk volna vascsővel néhány derék Nickelsdorfi sofőr búráját.
Red stage 15.20: Dragonforce. Azért az hihetelen ahogy ezek az alakok gitárral a kézben gyakorolják a szélesterpeszt! Na egy sörbe, hogy a srácoknak(?) áltsuliban Valejjo festmény diszítette a dipójukat. Az ázsiai szólógitáros trükkjei csak emelik a koncert gázfaktorát. Ennyi torna bemelegítésnek bőven elég.
Jöhet hüsítőnek ávíz és redbull... Tudom gyenge szarok vagyunk, de ez a harmadik nap.
Enyhe kommunikációs szakadék az idén meglepően pofátlan helyi pultosokkal: túl sok a "nicht", meg a "nein" "Mostakkó nem egy euró a múanyagpohár??!!!" egyébbként annyi járna vissza, csak Heike rajtunk spórol a Tokyo Hotel koncertjegyre.
16.40: Clawfinger. ( aka: klefindzsör) Jöhet, de csak az eleje, mert sietni kell a másik színpadhoz. Az attitűd ugyanaz mint tíz évvel ezelőtt, sőt szerintem még tíz évig ugyanezt kapjuk Torstensenéktől. "ikea hardcore" Azért kössz ezért a csodálatos negyedóráért, de most olaj. Távolról még hallani ahogy az énekes oktatja a metálszki közönséget hogy ugyan legyetek má toleránsak meg minden... Ok. Nekünk Irány a Blue stage 17.20: Modest Mouse. Annyira azért nem ismerem őket, van pár pofás számuk, és még pofásabb lemezborítóik.
Hüsitőket kézbe, és hajrá. Arra azért fogadást mertem volna kötni hogy az "egerek" valami nyugati parti banda (az is), de akkor mi ez a rajnaparti akcentus? Ja, hogy rossz a műsorfüzet, és ez az H-blox ? Kössz haver nekem mára bőven elég egy "move ya mo-move ya". Jobb híján bámészkodhatunk a bazársoron. A cd sátorban kalózlemezek tömkelege. Artisjus igazolványt nem hoztunk, így ma nem foglalunk...
Inkább ismét Red stage 18.05: Drowning Pool. 
Rövid pályafutásuk alatt, már egy hősi halottra is szert tettek a dallasi anyaszomorítók (David Williams RIP). Most épp Ryan McComs üvölti le az első sorban ragadtak fejét. Van is mit dolgoznia a zenekar renoméján, mert a két gitáros mintha egy Hooligans castingról érkezett volna. Ok túloztam, az első pár szám után teljesen rendben van a dolog. Ahogy illik a sörök is kikerülnek a mélynyomókra, és az összekötő szövegek alatt sem érzem magam hülyén, mint szombaton a Stone Sour-on. Persze George W. tőlük is megkapja a kötelező négybetüsöket. Naja ,ha már a texasiak sem tartanak össze..
Mondom, rendben vagyunk, a hangosításra sem lehet panasz. A "Bodies" alatt már vigyorgunk mint a vadalma. Még odabasznak egyet a Panterától, aztán nekünk irány a Blue stage, csakhogy ma is meglegyen a kismaraton.
Séta közben azon morfondírozok hogy idén hova tüntek a dagonyázók? NovaRock dagonya nélkül, Dallas Jockie nélkül!
Blue stage 20.05: Flogging Molly. Kocsmazene Dublinból Los Angeles érintésével.
Ahogy a tömeget végigmérem valószínűleg idén ők adták el a legtöbb pólót. Erre a zenére még a derék "sógorok" szíve is bezöldül. Szimpatikus fejeknek tűnnek, különösen az alkartetkós basszeros. Persze van itt hegeda, tangóharmonika is. Azt a pár pohár Guinesst meg nem az énekesnek hanem nekem kellett volna legurítani, akkor talán hangulatba jöttem volna. A közönség fülig érő szájjal dülöngél, recse-recsézik. 
Én meg unatkozom. De ez egyéni szocprobléma, mer többen vannak mint Linkin Parkon. Előttünk ötvenes pár próbál valami társastáncfélét előadni, szerény sikerrel. Ilyen lehet egy keresztelő Boston alsón, negyvenezer bámészkodóval. Fura, de a legvidámabb szám címe "Requiem for a dying son". Ami, mint itt megtudjuk, Bush inspirált jól. Nekem meg azon jár az agyam, hogy az ötvenes szimpatikus pár, vajon a hetvenes vagy a nyolcvanas években dagonyázhatott..
A ráadásban színpadon, nézőtéren össztánc, elköszönés egyenként, majd jobbra el. Ők Dublinba, mi Slayerre.
Előtte Within Temptation. Asszem skandinávok(utóbb kiderült hollandok), és ugyanazt a giccset produkálják mint az a skandináv operettmetál zenekar aminek most nem jut eszembe a neve na.
23.00 Slayer. A keverő előtt állunk remek pozícióban. A tömeg higgadt. Csak nemrég tolták ki a Marshallokat. Csúszunk az tuti. Amíg belövik a cuccost, addig Pipi barátunk vázolja, hogyan fog lerepülni a búránk a kezdéskor. 23.25-kor működésbe lépnek a ködgépek. A füst mögött feltűnik Araya jellegzetes sziluettje.
Gods hates us all ! Fej marad a helyén, kicsit halk a kezdés, persze minden relatív..
A munkaköri leírást mindenki maradéktalanul teljesíti: Kerry King szögel, Lombardo püföl, Araya hajráz, a másik gitáros pedig kétszámonként helyetcserél Kinggel. Ha földindulás nincs is, azért bólogatunk szorgalmasan, és ez így megy még vagy hetven percig. A számok között gitárosok le, Araya pedig kicsit fáradtan ,de büszkén tekint végig a nyájon. És szerény nagybácsi módjára konferál, köszönetet mond.
Mi is büszkék vagyunk magunkra, és köszönetet mondunk a három napért..
Irány a parkoló, a határ, Budapest, az ágy.
De hol voltak idén a dagonyázók?
